Kilenc évvel ezelőtt, a nászutunkon, Szicíliában csapott belém a villám…
Érdekes, hogy mennyire nem tudom másképp leírni, amikor akkora erővel érkezik valami meg, hogy az ember értelme képtelen feldolgozni. Fény és Áram és Hő egyidejű eufóriája volt az élmény, és persze, hogy Megvan, hogy Köszönöm, hogy Ezt kerestem és Vártam, Végre Tudom a Dolgom.
A villám egyetlen szóból állt, és utólag látszik csak, hogy pontosan ez jelentette a nehézséget. Hogy mi is az értelme, hogyan is kell-lehet megcsinálni, kikkel.
Az első három évben magamban forgattam csak, és azt hittem, hogy értem. Aztán hat évvel ezelőtt építeni kezdtem… volna, de az derült ki, hogy egyben túl nagy, így senki nem kapcsolódik hozzá, mert Hinni rajtam kívül ezt senki nem képes. Ezután három éven át egyszerűsítettem, értsd: szereltem ki belőle részeket, hogy mások kapcsolódhassanak, hogy segítség érkezhessék, hogy el tudjam indítani.
Végül sikerült. Mert érkeztek Társak. És az utóbbi három évben előbb egy első változata készült (amit senki nem látott), aztán egy második (ami május óta működik), és most kezdtünk a harmadikba bele (amit augusztusban indítunk majd).
A döbbenet az egészben, hogy a 2018-as változathoz tértünk közben lépésenként vissza – hogy tehát le kellett a projektet egyszerűsíteni, hogy mások be tudjanak kapcsolódni, de hogy működjön is, ahhoz az eredeti vízió gravitációja kell.
Mert hiába építünk Airbnb szerű katalógust az emberi tapasztalatoknak, ha az emberek nem akarnak segítséget kérni. KELL, ami annyira erős motiváció, hogy az őszinteségtől (tehát a szégyentől) való félelmet felülírja: KELL, hogy játék legyen. Önismereti JÁTÉK, sőt, az élet játéka… Ahol kihívások és segítők által a játékban úgy haladhat az ember, hogy közben az élete útján halad. Mert AKAR játszani.
És hiába hiszem, hogy a korszakos ábrát külön kell tartani, hogy a velem kapcsolatos előítéletek ne akadályozzák a platform terjedését, ha JÁTÉKra van szükség: az ábra mellőzése által épp a legmotiválóbb részt vettem ki belőle… KELL ugyanis a kerettörténet. Az élet térképe, a játék rendje, amiben HALADNI lehet.
És hiába mellőzöm a kriptovalutát, ha a játéknak erős motivációs rendszer kell, tehát “aranyra” van szükség, amit helyes tettek által „bányászhat”, és később valódi pénzre válthat, aki a játékban nem csak magára költ, hanem másoknak is segít az életük útján haladni. KELL, hogy a játék sokkal több legyen, mint játék – hogy benne legyen valódi új élet, tehát új megélhetés lehetősége is.
Érdekes ez az egész folyamat nagyon…
Isten és emberi elme birkózása, ahol az elme érteni próbál, tehát számára felfogható elemekre darabol, miközben
Isten komplexitása hív, folyamatosan, az érthetőség horizontján messze túl lévő Rendet sejtet, és önmeghaladásra így ösztönöz.
Félelmetes ez.
Félelmetes, hogy az idő nagy részében őrültnek érzem magam, konkrétan és szó szerint, aki csak azért nem vagyok magányos, mert a feleségem magammal folyamatosan húzom, és mert a legutóbbi időben Csórics Balázs személyében Harcos is érkezett, aki hasonló komplexitás felé vonzódik, azonos Hívást érez.
Hogy mi a tanulság? …. talán, hogy
1.
Az alkotás folyamatának kihagyhatatlan lépése, hogy a mások – legalább még egy ember – számára érhetővé egyszerűsítse az ember az alkotását. Először is.
2.
Hogy mások számára mi érthető, azt nem onnan tudom, hogy “na most már szerintem érthető”. Hanem onnan, hogy más emberek is Hisznek benne, tehát Áldoznak érte. … Már 3 munkatárs és 9 befektető érkezett, hálásan köszönöm Nektek!
3.
Festmény vagy könyv esetén lehet elég, hogy néhány másik embert inspirál, különösen az idő teljességének távlatában nézve, de egy a világot gazdagítani hivatott projekt Tömegek számára kell hasznos legyen.
4.
Hogy tömegek számára mi hasznos, az onnan tudható, hogy használják, napi, de legalább heti szinten, újra és újra, és ami még fontosabb: hogy annyira tetszik nekik, hogy másoknak is szólnak róla.
Belém csapott a villám kilenc éve, és a villám ez az egyetlen szó volt: Humania.
Alább a korszakos ábra új, Az Élet Játékának szintjeit kifejező változata.
Ez pedig a projekt 3.0 változatának összefoglalása: http://humania.one
Ami fejlesztés alatt van.
Befektetőket változatlanul fogadunk, bár a kisbefektetők számára nyitott helyek nagyjából már beteltek – így most az a kérdés, hogy külföldi intézményi befektetők (Seed Investor) felé van-e esetleg ismeretsége bármelyikteknek.
Köszönöm szépen a figyelmet!
István
p.s.
A fenti fotót mentség gyanánt választottam. Bálban voltunk múlt szombaton, és nem voltam vasárnap reggel hírlevél írására alkalmas állapotban… 🙂