Kapcsolódni csak különálló dolgok, elemek, emberek tudnak, aminek tehát feltétele a különállás fenntartása, különben kapcsolat sincs. Ez a konfrontáció. Continue Reading
Author / Joós István
Nem tudom a Célomat.
Nem tudom. A célomat, a funkciómat, a rendeltetésemet. Holott pedig tisztul, napról napra, folyamatosan, de mégsincs meg. Egy mondatként nincs. Ami kifejezne. Pontosabban van, mégis, de változásban. Van. Rövidül. Folyamatosan hagyok el belőle kifejezéseket. Jelzőket és tárgyakat, amitől egyrészt tisztul, a sok nem között a megmaradó rész az Igen, az Én, a Vagyok – de másrészt mégis gyakori benyomásom a céltalanság, hogy csak bolyongok az életben. Mert racionálisan nézve teljesen ez a helyzet, holott pedig a lényem egy másik része tudja, hogy mégsem. Izgalmas ez. Continue Reading
Válaszd a Bizonytalant!
A bizonytalanság a tálentum okozata, feszít, rászorít. Minél nagyobb tehát a bizonytalanság, annál nagyobb a potenciál. Hasznosulnia kell. És ezt az ember Tudja. Minél bizonytalanabb, annál inkább. Érzi. És ettől nyílik, fokozatosan, egyre nyitottabb, egyre inkább képes kapcsolódni. Ezért tehát nem az a Féri van kész a kapcsolatra, aki stabil, vagy annak próbál tűnni, hanem ellenkezőleg. A bizonytalan. Sőt, aki a bizonytalanságát vállalni is meri. Minél inkább meri, annál készebb. Mert ő tudja értékelni az erőt, mert neki van valódi igénye rá, őt lehet kiegyensúlyozni. Aki billeg. Tehát nem azt, aki cövekegyenesen áll. Continue Reading
Lépni JÓ.
Lelkesítő indulni, miközben cidrizek, persze, erősen, sőt, Nagyon, de mégis, amikor Lépni kell, akkor muszáj, Lépni, csudába is, Bele az ismeretlenbe, vÉgre … irány tehát a Királylány, idegen ország, nyelv, emberek … és a várható próbák, tehát a Félelmek, az enyémek, szükségszerűen jönnek, amik még vannak, és szembesülni, egyesével, legyőzni vagy belehalni a Férfi dolga, […]
Odaadás ÉS Szigor.
Sokat kértem számon az odaadást, a követést, a megadást, a dőlést, és írtam is erről, sokat – aztán megkaptam. A totális odaadást. Kaptam. Meg. És így tanultam, hogy a Szigor is fontos. Sőt. Continue Reading
A Férfi reaktor, a Nő elektromos hálózat.
A szex mint tánc jó, mint út, mint folyamat, tölt, de a mérték fontos, céllá nem lehet, mert ha felrobbanok, lemerülök, írtam már erről, majd újra, és előadásban is elmondtam, hogy Férfiként így élem meg. Az egyensúlyi ponton múlik, hogy túlengedem-e magam, pontosan tudom, mindig tudom, hol van, és ha igen, akkor utána instabillá válok, már nincs visszaút, láncreakció indul, épp mint egy atomreaktornál, bombává válok. A kihívás ebben, hogy nem elég, ha tudom, hatalmas jelenlét is kell hozzá, hogy ne billenjek át, ami nehéz, különösen, míg a kapcsolat új, a Vágy friss, és ha korlátlan az idő, egyszer, kétszer, ötször még megállok, de az energia halmozódik, feszül, míg végül robban, és akkor mindent visz, sőt, annál nagyobb a pusztítás, minél tovább vártam, járni alig tudok, ha soká.
Continue Reading