A kedves zöldséges dupla csomag kekszet gyömöszölt a zacskómba, hosszú még az út mottóval, a szintén nagyon kedves apáca néni pedig kidobott a zárdából, mert náluk sziesztázni nem lehet, vagy itt is alszom, vagy nem is jöhetek be … fura a világ … másrészt abszolút megértem, mindkettejüket. Continue Reading
Stratégiát váltottam, el a biztostól, bele a tökéletesbe. : ) … Continue Reading
Meleg van, nagyon, árnyék alig, víz ritka, a nyakam ég, a hátizsák messze túl nehéz, a talpam pedig szó szerint szétesőben. Hmm. Semmit nem adnak könnyen. Igaz. És ilyenkor szokott a dilemma jönni, hogy akarom-e én ezt egyáltalán, munka, kapcsolat, barátság, bármi, tényleg Akarom-e, Continue Reading
Kedves volt a plébános bácsi, nagyon. Érdeklődve kérdezte, esetleg olaszul tudok-e, majd szomorúan nyugtázta, hogy ő sem németül, miután a spanyolt és az angolt eleve kilőttük, picit bólogatott, hogy ejnye no, majd megindult az áradat, spanyolul, diadalmaskodott a közlési vágy … : ) Continue Reading
Az emberek nagy része számára a zarándoklat kirándulás, nekem azonban az Igazságom. Ezért is írok, közben, róla, mert nekem ez nem egy pár hetes kikapcsolódás, hanem a lehető legtisztább felvállalása annak, ami Van épp. Ez Van. Ez a Valóságom. Continue Reading
Elindultam, sőt, itt ülök, ahol Szent Ignác is egykor, és harangoznak épp Montserratban, talán vesperásra és mégsem, egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet ez az egész. Continue Reading
Annyival könnyebb nem kapcsolódni. Basszus. Évekig csináltam. Rövid találkozás és azonnal tovább, akár percek, órák után. Tovább. Azonnal. Amint bármilyen diszharmóniát érzek. Könnyebb. Sokkal. Sokkal könnyebb volt megfutamodni, eleve lemondani, bele sem vágni, mint beengedni és elengedni. Csudába is. FÁJ. Kitépni, kitépetni, vágni, Ölni … még jó, hogy írhatok … különben csak bőgnék, helyben széjjeltépném […]