Author / Joós István
A szülőkkel „hálátlannak” lenni SZABAD.
Hogy a korlátozó, saját Hely felfedezését akadályozó, az Út járásától visszatartó szülőket el kell hagyni, bármilyen kemény is ez, és nem csak magunkért, de őértük is, mert teljes emberként hozzájuk vissza csak így, magunkat előbb felfedezve térhetünk, volt már erről szó. Akkor most arról, hogy ez nagyon, nagyon nehéz. Continue Reading
A csend mágiája.
Sokat tobzódtam megroppant nádszálak eltörésében, pislákoló mécsbelek réme, Én. Hogy ez hogyan értendő? Hmm. Örömömet leltem benne, hogy Continue Reading
Minden elvárás szükségszerűen ítélet is.
Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mondja. És én Értem. Abszolút értem. Fejben. De annyira fantasztikusan messze vagyok még mindig a gyakorlatban. Mert annyival egyszerűbb az áldozat. Continue Reading
Vigyázat, önterápia!
Krasznahorka, még mindig, ébredezik a tábor, reggel van, net pedig nincsen. Régen volt ilyen. Continue Reading
A fiatalság elviselhetetlen könnyűsége.
Krasznahorka vára. Alatt. Ülök. Gombaszögi Ifjúsági Tábor estéje, Hiperkrama koncert kezdődik hamarosan, nem tudom kik ők, de kiváncsi vagyok – és telített. Fiatalokkal telített. Continue Reading
Podcast: Embed