Author / Joós István
A csend mágiája.
Sokat tobzódtam megroppant nádszálak eltörésében, pislákoló mécsbelek réme, Én. Hogy ez hogyan értendő? Hmm. Örömömet leltem benne, hogy Continue Reading
Minden elvárás szükségszerűen ítélet is.
Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mondja. És én Értem. Abszolút értem. Fejben. De annyira fantasztikusan messze vagyok még mindig a gyakorlatban. Mert annyival egyszerűbb az áldozat. Continue Reading
Vigyázat, önterápia!
Krasznahorka, még mindig, ébredezik a tábor, reggel van, net pedig nincsen. Régen volt ilyen. Continue Reading
A fiatalság elviselhetetlen könnyűsége.
Krasznahorka vára. Alatt. Ülök. Gombaszögi Ifjúsági Tábor estéje, Hiperkrama koncert kezdődik hamarosan, nem tudom kik ők, de kiváncsi vagyok – és telített. Fiatalokkal telített. Continue Reading
Podcast: Embed
Kibillenés volt, lesz, marad.
Az egyik legalapvetőbb kihívás úgy adni, hogy közben nem várom, hogy azt meghallják, nem az eredményre figyelni, olyannyira, hogy igazán adni másképp nem is lehet, mert Continue Reading