Pihenés, fontos, és a szív megesése is, a kettő egyensúlya az Út, a járás egyikből a másikba billenni. Hmm. Mindkettő muszáj, és csakis így. Pihenni, amikor sokat végeztél, tanítani, amikor a szíved megesik. Valóságosan csak így, tehát nem csakúgy pihengetni, mert az nekem jár, és nem öntelt, önigazoló alapon tanítani. Fontos. Pihenj, ha fáradt vagy, nehéz, sokszor akkora a tűz, hogy csak csinálná az ember, tovább, holott már elérte a határait – akkor Taníts, amikor a szíved indít erre, nehéz, mert oly sokszor vágyunk egyszerűen csak figyelmet és megerősítést.
–
Abban az időben: Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre.
Mk 6,30-34
Öröm, ha megosztod!
