… fontos ez, szülőként, de gyermekként is … fontos, hogy a gyermek fogalmilag “hálátlan” … az kell legyen … amennyiben a saját életét kell élje … valójában persze nem az, mert ő is megtette a magáét az együtt töltött idő alatt … végtelen sok kicsi és nagy öröm, sok-sok kicsi és nagy feszültség, tehát a szülő fejlődését IS szolgáló sok-sok közös tapasztalat a szülő jutalma … NINCS további joga … ellenkezőleg … felelősségünk elengedni egymást … szülőnek a gyermeket, gyermeknek a szülőt … a MAGA életét kell mindenki élje … ugrani, vetődni, lépni … bizalommal, bátran … tovább.
E helyett azonban SOKAN KÖTIK egymást.
Sok NAGYON elakadt szülő-gyermek kapcsolatot látok … legbelsőbb lelki társi kapcsolatot, napi telefonhívásokat, frusztrált felelősséget … holott NEM lehet a szülő A bizalmas, ahogy a gyermek sem a szülőnek … az intimitás legbelső köre a TÁRS helye, aki ADDIG NEM ÉRKEZHET, míg ott a szülő, vagy fordított esetben a gyermek terpeszkedik … sokan ÉPP emiatt nem tudnak a magánéletükkel továbblépni, mert NINCS Tér, nem csinálnak Teret … nem vállalják az elszakadás, az átmeneti egyedüllét keresztjét … el KELL szakadni, mindkét fél miatt … ami nem jelenti, hogy nincs dolgunk többé egymással … VAN …
… de szülő és gyermek NEM válthatja meg egymást.
… illetve mégis, de CSAK azzal, hogy magunkban rendet rakunk … a Tőlük kapott minták MEGHALADÁSA az egyetlen mód a szülők megváltására … és azután visszajönni, azután ebben nekik segíteni, őszinte tükörrel, saját tapasztalatokkal … adni … önként és szeretettel … valóban ADNI csak akkor tudok, ha magam Rendben vagyok … nyugodt, erős, kiteljesedett emberként tudok csak harmonikusan kapcsolódni a szüleimmel … de ehhez először el KELL hagyni őket … mint a mesében … hamubasült pogácsa, kerekerdő, saját élet … CSAK így térhetek vissza, CSAK így térhetek saját királysággal vissza, CSAK így térhetek boldogan és önként vissza, CSAK így lehetek öregkorukra valóban támasz … HA előbb elhagyom őket … igen, akár akaratuk ellenére is.
A GYERMEKEK A SZÜLŐK MESTEREI.
Ellentmondásnak tűnik … általuk kaptam életet, nagyobbak nálam, soha be nem érhető, hogy ELŐTTEM voltak, hogy BELŐLÜK lettem … soká akadályozott ez a tény, soká vártam TŐLÜK megoldásokat … lassan értettem meg a világ rendjét … hogy az utód meghaladja a szülőt … meg KELL haladja … EZ a Rend, így a Fejlődés … generációról generációra … lassan értettem meg, hogy felesleges rájuk várnom, nem fognak, nem tudnak, nem dolguk változtatni … hanem az NEKEM dolgom … a gyerekkor elmúlt … a szülőnek NEM dolga túllépni esetleges szerepein, játszmáin, csalódásán, megbántottságán … a szeretet épp az, hogy NEM várom el tőle … hanem elfogadom őt olyannak, amilyen … és ÉN nyitok … mindegy, hogy hetek, hónapok, vagy évek után, de ÉN nyitok
… amíg még itt van, amíg még megtehetem … NÁLAM a felelősség.
Öröm, ha megosztod!
