Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mondja. És én Értem. Abszolút értem. Fejben. De annyira fantasztikusan messze vagyok még mindig a gyakorlatban. Mert annyival egyszerűbb az áldozat. Continue Reading
Author / Joós István
Vigyázat, önterápia!
Krasznahorka, még mindig, ébredezik a tábor, reggel van, net pedig nincsen. Régen volt ilyen. Continue Reading
A fiatalság elviselhetetlen könnyűsége.
Krasznahorka vára. Alatt. Ülök. Gombaszögi Ifjúsági Tábor estéje, Hiperkrama koncert kezdődik hamarosan, nem tudom kik ők, de kiváncsi vagyok – és telített. Fiatalokkal telített. Continue Reading
Podcast: Embed
Kibillenés volt, lesz, marad.
Az egyik legalapvetőbb kihívás úgy adni, hogy közben nem várom, hogy azt meghallják, nem az eredményre figyelni, olyannyira, hogy igazán adni másképp nem is lehet, mert Continue Reading
Van, Igen, Út.
Aki elhagyja értem otthonát, testvéreit, nővéreit, atyját, anyját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap. Mondja. Amiben minden szó világos, kivéve az egy legfontosabbat, hogy az értem mit jelent. Hmm. Continue Reading