A világ tökéletlen. Legalábbis, amit belőle tapasztalok, tehát a Föld bizonyosan az. Régóta foglalkoztat, hogy ez miképpen lehetséges, amikor pedig a Teremtő tökéletes. Mármint az Atya, az Isten, mindenek Forrása szükségszerűen Tökéletes, de akkor hogyan lehet a Föld tökéletlen, hiszen másrészt napi tapasztalatom, hogy mind azon a szinten nyilvánulunk meg, alkotunk, kommunikálunk, ahol épp tartunk. Hmm. Nietzsche válasza, hogy meghalt, értve ezalatt, hogy megöltük, visszavonult, elhagyott minket, azonban én nem ezt gondolom, megint csak tapasztalatok miatt, mert a Nagyobb, a Gondviselés, a Kegyelem működését folyamatosan tapasztalom, még ha sokan Véletlennek nevezik is. Tehát akkor mi van? Egyrészt tökéletlen a világ, másrészt az Isten mégis működik benne, ez hogyan feloldható. Bátorság kell hozzá, de van javaslatom. Vélekedés, nyilván, mint a tegnapi is, de tapasztalatok erősítik, illetve Jézus saját szava. Mert ugyanis az Isten fiának mondja magát. Ha tehát ezt (is) szó szerint értem, akkor ő a teremtő teremtése, aki maga teremtő, ilyen értelemben abszolút Ura annak, amit én magamkörül tapasztalok, Föld, Naprendszer, Tejút galaxis, sőt azon túl, amíg a szemem ellát, de másrészt a Mindenség talán annyival elgondolhatatlanul nagyobb, hogy más hasonlóan elképesztő léptékű univerzumok is elférnek benne Jézusé mellett.
Igen. Tudom, hogy meredek.
Viszont megmagyarázza az Isten tökéletessége és a világ tökéletlensége között feszülő ellentmondást, ami nekem annak ellenére fontos, hogy sokat mondogatom, hogy nem kell érteni. Valóban nem kell. Hanem a teljes élet kulcsa Élni, tehát Bízni és Dőlni, így igaz, viszont az Istenkapcsolat fejlődéséhez mégis fontos a törekvés felé, ami muszáj jelentsen megértést is. No és ezért irogatok ezekről. Mert zavar az ellentmondás, és azért merek ilyet mondani, mert az egyházzal kapcsolatban mély meggyőződésem, hogy a vallás amikor kialakult, akkor tökéletes volt, évezredekkel ezelőtt, az akkori emberek szintjén és számára, EZÉRT terjedt olyan gyorsan és széleskörűen el, viszont a mostani válságának is pontosan ez az oka, hogy változást azóta nem enged, holott ami fizikai térben és időben létezik az szükségszerűen muszáj változzon is, a megértés épp táguló módon, tehát dogmákat nem enged, és a jelen ellentmondást nem tudom másképp feloldani. Mint így. Hogy tehát
Jézus valóban az Atya fia.
Ami másrészt megengedi, hogy további fiai legyenek, az egyszülött fogalom azonos rendű, azonos pillanatban keletkeztetett teremtő fiakat nem zár ki, mely esetben az Atya által teremtett világ – legyen a neve Paradicsom – ahova mind tartunk, az eleve szükségszerűen NEM anyagi, hiszen az egyszeri anyagi életen túl jutunk majd oda, a feltámadás után, az Atya tökéletes világába, mert az bizonyosan az, de valóságosan Jézuson keresztül, mégpedig több lépésben, mert a fizikai világ csak az első szint, szellemi felé tartunk, tehát fizikai, majd időben szellemi, majd időn kívül szellemi kell egymást kövessék, amiből a legutolsó csak az Atya személyes világa, miközben az egész az Ő teremtésében van, igen, de a fizikai és időben szellemi vonatkozások Ura a Fiú. Valóságos király, aki közénk maga miatt jött, a saját beavatása részeként, és ezután Országát valóságosan elfoglalta. Országát, ami nem tökéletes, még, hanem evolúcionális. Mert az Egy Isten tapasztalva tanulva így gyönyörködik, csak így tud, ha nem azonnal Tökéletes minden, amiért viszont nem teremthet mindent közvetlenül maga, mert a tökéletlenségre szükség van, ami csakis így, fokozatosan teljességre jutó teremtők, tehát tökéletlenként induló istenfiak által valósulhat meg.
Hogy akkor mi van a szentháromsággal?
Semmi. Mármint szerintem abszolút. Van. Az Atya megnyilvánulása a nulla pillanatban magával kellett megosztást hozzon, önmaga korlátozása, az akarat és a személyiség különválasztása szükségszerű, amely kettő között a kapcsolat és koordináció szükségessége AZONNAL eredményezte a harmadikat is, tehát az Isten a megnyilvánulása pillanatában Hármas, a tökéletes és változatlan világgal egyetemben, DE a fizikai síkon zajló, embert is eredményező munka jóval ezután kezdődött csak, a Teremtő Fiak által. Akik tehát NEM azonosak az eredeti Örök Fiúval, az én vélekedésem szerint. Hanem az Örök Atya, az Örök Fiú, és az Örök Szellem az Örök Háromság, ami valóságos, míg a Teremtő Fiú az ő alkotásuk, tökéletes, abszolút és vég nélkül, az Egy Atya akaratában áll és munkálkodik, de teremtőként mégis „tökéletlen”, amennyiben időben bontakozik maga is, aminek folyamata során és eredményeként a teremtett világai és ő maga is Rend-érződik, az Atya akaratába Cselekvőleg is bele, no és ennek a gigantikus kibontakozásnak vagyunk mi apró gyermekei, sőt, igen, társalkotói, amennyiben a bennünk lakó Isten-szikrával – ami tehát nem Jézus, hanem az Örök Atya ajándéka – összhangba kerülünk.
–
Egy alkalommal: Fülöp találkozott Nátánáellel, és közölte vele: „Megtaláltuk, akiről Mózes törvénye és a próféták szólnak, a názáreti Jézust, József fiát.” „Jöhet-e valami jó Názáretből?” – kérdezte Nátánáel. „Jöjj, nézd meg!” – felelte Fülöp. Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik hozzá, így szólt: „Nézzétek, ez egy igaz izraelita! Nincs benne kétszínűség!” Nátánáel megkérdezte: „Honnan ismersz engem?” Jézus így felelt: „Még mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak a fügefa alatt.” Nátánáel erre elismerte: „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy Izrael Királya.” Jézus így szólt: „Azért hiszel, mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt. Nagyobb dolgokat is fogsz látni ennél.” Majd így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, és Isten angyalai fel-alá szállnak az Emberfia felett.”
Jn 1,45-51
Öröm, ha megosztod!
