Az evangélium angyalokról beszél. Sőt Pál angyalok mellett, hatalmasságokról és erősségekről is, akik mind Jézus uralma alá kerültek: “Ő azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erősségek az ő uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és az Isten jobbján foglal helyet.” Mit gondolsz erről? Fontos, hogy mit gondolsz erről, mert az ég üres, vagy teremtményekkel telített, létezéstől hemzsegő is lehet. Az ember fogalmilag maga középpontba állításától indul, az értelem nagy keresztje, hogy cogito ergo sum, tehát Én Vagyok az alap, ami utána hosszas munkával, intenzív tapasztalatok által enyhül, tágul, árnyalódik csak. Az Én a kozmikus én, az Én az egész teremtés végül. Az Én Isten, aki az Atya, folyamatosan tagulunk Felé, Belé – amihez fontos áttörés a köztes szinteket észrevenni. Hogy talán nem csak Isten és ember van. Amihez segítség Jézust valában meglátni végre, mert ember és az Atya közé tagadhatatlanul “beékelődik” ő. Minimum ő. Aki bár egylényegű, de mégsem azonos. Jézus NEM az Atya. Hiszen az Atyáról harmadik személyként beszélt. No és itt érdekes Pál. Az angyalokat minimum értjük, hogy akkor tehát Jézus és az angyalok is közöttünk vannak valahogy, ami viszont kevés, mert a teremtés rendje az árnyalatok. Ahogy majom és ember között is. Az ősember árnyalatai. És ősgyíg és madár között is, hüllők majd emlősök árnyalatai, a termtés árnyalatokból építkezik. Mely esetben Isten és ember között sem lehet ez másképp. Különösen, ha a maga hasonlatosságára készültünk. Akkor biztosan kell, hogy árnyalatok legyenek, nekem így logikus, Te mit gondolsz? Pál hatalmasságokat és erősségeket említ, akik nekem az angyalok egyre elementárisabb, tehát ősibb, tehát hatalmasabb változatainak tűnnek. Ami akkor így a következő sort adja: Isten, Jézus, erősségek, hatalmasságok, angyalok, ember, állat – és ez még a felszínes észlelés, az első benyomás csak! A teremtés nem pontszerű, hanem dinamikus: a teremtés Isten felé vezető lajtorja. Ahol mi a legkisebbek vagyunk. Annyira jó lenne ezt végre elfogadni. Üdvös és üdvözítő. Növekedni csak az tud, aki belátja, hogy kicsi.
*
Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Mk 1,12-15
Öröm, ha megosztod!
