Közhely, igen, tudom, de mintha nem értenénk. A lényeget. Hogy szeretni csak univerzálisan lehet, tehát magamat külön, és ebben fejlődni, vagy a másikat külön, és ezen dolgozni: azt nem. Külön nem. Se karrieren, se párkapcsolaton, se egészségen nem lehet külön javitani. Olyannyira nem, hogy harmadik irány is van. A világ. A világ, ami az olykor hangoskodó szomszédot ugyanúgy jelenti, mint a bukdácsoló pincért, és állatokat, tárgyakat, növényeket is. Mindent. Fontos ez nagyon. Hogy a Szeress! univerzális parancs, ami mindenre vonatkozik, csakis mindenre vonatkoztatva megvalósítható.
Próbáld elgondolni!
Önmagad, szeretteid, ellenségek, idegenek, összes ember, állatok, növények, tárgyak, bolygók, galaxisok, tovább, MIND. Megvan? Jó. Hogy neveznéd mindezt egyben? … Világ? Remek, tökéletes név, ahogy a Mindenség is, soká használtam, békém volt vele, mert magába foglal mindent, ami Van. Másrészt később az kezdett foglalkoztatni, hogy elég-e ez, vagy dolgom tovább menni és mindazt is szeretni, ami még nincsen, tehát megengedni, elfogadni, nyitottan várni, sőt, hogy dolgom-e a szeretet nagy munkájába a Mindenség mögöttit, annak forrását is beleérteni.
Nem erőltetem. Kérdezem.
Az Alap, nyilván, hogy van-e egyáltalán ilyen végső Ok, de erre a kérdésre számomra a válasz nyilvánvaló, személyes tapasztalataim alapján vagyok bizonyos benne, hogy Van, első Ok, mozdulatlan Mozgató, végső Forrás, átfogó Akarat, tehát Rend a Világban Van, látszólagos véletlenek folyamatos sorozatában tapasztalom napról napra a működését. Te hogy érzed? Őszintén! Tehát nem a racionális válaszod érdekel, hanem az érzet, Benned, hogy van-e Nagyobb, Forrás, Ok, Rend a világban. Hmm? Ha szerinted nincs, akkor én ezt abszolút elfogadom, de ne olvass tovább! Ha pedig szerinted is van, vagy: esetleg van, akkor a következő kérdés, hogy
hogyan neveznéd?
Ezt. A végső okot. … Hagyok időt, nem sietünk, gondold végig! … Tehát? … Nekem az Isten az egyetlen megnevezés, ami valaha eszembe jutott, olykor Atya, és más egészen egyszerűen fel sem merül, azóta sem. Tapasztalatom pedig, hogy karrier, párkapcsolat, család, közösség, sőt a magammal töltött idő, a boldogságom egyetlen kulcsa végül, hogy jól vagyok-e, tehát erőm, tehát békém van-e, tehát hasznosnak, helyemen lévőnek érzem-e magam, amihez nélkülözhetetlen viszonylagos nyugalom azzal a kérdéssel is, hogy minek a része mindez. Minden, ami Van és minden, ami nincsen, ok és fenntartó, cél és forrás: Isten. Hmm. Tudom, hogy kemény de józan logikával muszáj belátni, hogy nem lehet Szeretni, szeretetben egy ponton túl nem lehet növekedni, amíg az ember a keretekkel, meg nem békél. Kiemelem, mert fontos:
Nem lehet szeretni, míg az ember Istennel meg nem békél.
A maga módján. Magában vagy közösségben, keleti vagy nyugati úton, mindegy, de muszáj, el kell a világ okáig, az Ok létezéseig, tehát az egész rendbenlevőségéig, nem egyszerűen gondolatban, hanem érzetben, belül, magunkban jutni, hogy az ember Bízni, tehát megnyugodni, tehát kevésbé akarni, tehát a világra, ezen belül másokra figyelni, tehát Szeretni tudjon. No és ezért mondom, hogy a problémák végső forrása az Istenkapcsolat akadozása. Mégpedig MINDEN probléma végső forrása, párkapcsolat, munka, karrier egészség. Mert muszáj érteni, elfogadni, viszonyulni. Végül. Aminek a mások szeretete, tehát az emberi testvériség, és a magam szeretete, tehát a jól-létem szükségszerű és automatikus és azonnali eredménye. Nos? Tanusítom, ígérem, segítünk is, ha szeretnéd.
–
Abban az időben: Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus hogyan hallgattatta el a szadduceusokat, köréje gyűltek, és egyikük, egy törvénytudó alattomos szándékkal a következő kérdést tette fel neki: „Mester, melyik a legfőbb parancs a törvényben?” Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, teljes lelkeddel és egész értelmeddel. Ez az első és legfőbb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. E két parancson nyugszik az egész törvény és a próféták.”
Mt 22,34-40
Öröm, ha megosztod!
