Az államnak vallásra van szüksége.

Farizeusok. Ugyan. A világ nagy problémája talán éppen ez, hogy már farizeusok sincsenek, az uralkodó osztály, gazdaság és politika már csak formálisan sem törekszik semmilyen vallási törvényt, erkölcsöt, morált megtartani, alig, a belső kontrol lebomlott, helyette külső „működik”, ami a gazdasági élet területén háború, tehát hogy az ellenség mit enged, természete szerint totális, amennyiben minden szervezet monopóliumra törekszik, míg a politika világában az ütköző érdekcsoportok nyers erőviszonyain kívül a média és közvélemény szabályoz picit, mi megy át, mit tudunk megmagyarázni, és mi nem szabad kiderüljön. Ez van. Megértésem pedig, bármilyen furcsa is, hogy itt is igaz, hogy a problémák végső forrása az Istenkapcsolat akadozása. A haladást célzó tudomány és az egyéni szabadságokat istenítő felvilágosult gondolkodás magát nagyobbnak alárendelni elméletben is nehezen tudja, tehát szükségszerűen fokozódó önzéshez vezet, aminek jelenleg szinte korlátlan bonatkozását két tényező, belső és külső szabályozhatja csak, előbbi a morál, ami szükségszerűen feltételez a Nagyobbal való valamilyen viszonyt, tehát valamilyen Istenkapcsolatot is, míg az utóbbi a külső kényszerítő körülmények, aminek végső fokozata természeti csapások és háborúk. Kemény. NAGYON kemény ez, mert a világ Rendje, hogy

szükségszerűen von magára külső szabályozást, aki belső működésében szélsőségesen kibillen,

ami az egyéni ember életében a baleset vagy a rák, korrekciós hatás, a társadalom vonatkozásában éhínség vagy háború, ha magát egy rendszer belülről nem szabályozza, bizonyosan érkezik a külső válság. Elképesztően kemény. Hogy mennyire így van, és mennyire nagyon keveset tehetek konkrétan én a változásért. Ülésbe szíjjazva rohanunk a szakadék felé, a nagyobb közösség tagjaként, részemről nyitott szemekkel, és mégsem tehetek szinte semmit, mert a kormány körül nálam sokkal, de sokkal erőszakosabb, mert sokkal, de sokkal rosszabbul lévő, konkrétan szenvedő emberek marakodnak. Állam és egyház. Az egyiknek abszolút semmilyen, vagy legfeljebb gyermeki az istenképe, a másiknak van, de elavult. Tudom, hogy kemény szavak. Alá tudom támasztani. Ugyanis a tettek egyértelműen mutatják. Az előbbi esetében meg nem értett formaság a vallás, Isten, választási propaganda inkább, mint valódi törekvés, jószándékot feltételezve is így látszik nekem, mégpedig a mód és a hatalomgyakorlásban résztvevő emberek személyes állapota, valamint az Isten témában való hallgatása alapján, míg az utóbbi bár beszél Istenről, de az átlag embert képtelen Lelkesíteni. Muszáj lenne pedig. A hatalomgyakorlás és Isten akaratának földi szolgálata össze kellene hamarosan találkozzék, ha a keményebb utat, tehát a külső korrekciót – értsd: csapást – el szeretné a magyar nemzet kerülni, okkal a kereszt azon a koronán.

Muszáj. A tudomány Istent az emberek fejéből kiűzte, szükségszerű és rendben lévő volt, akkor, azóta éltünk Isten nélkül egy századot, benne már eddig két világháborúval, de nem fog sokkal tovább menni, önzés és értetlenség marakodása bizonyosan szakadékba sodor, HA valahogy vissza nem engedjük, amihez képest rendeződni lehet. Ugyanis Isten – vagy a fogyaszthatóság kedvéért nevezzük most Nagyobb Célnak – tehát az Igaz Nagyobb Cél amihez döntések mérhetők, továbbá a Lelkesedés fenntartása sem megy tartósan másként. Önzésnek örülhet az ember. Hogy sok hatalma és/vagy pénze lett. Remek. De Lelkesedni ezért nem tud, mert ahhoz a Jóságot, tehát Hasznosságot is éreznie kellene. Enélkül nem megy. Lelkesedés híjján pedig kifakul, elszürkül, gépies harácsolásba süllyed az amúgy induláskor legjobb szándékú egyén is. Muszáj ebből tovább. És nem csak a közösség, de az uralkodó kevesek személyes jólléte miatt is, mert Nekik sem jó. TUDOM, hogy szenvedtek. Ismerem, elképesztő magány, hatalom és pénz Igazodás nélkül, jártam ott, amit semmilyen pszichológus soha meg nem oldhat, hanem csakis a Nagyobb Rendbe való visszakapcsolódás, tehát a Nagyobb Jóhoz, a Helyemhez, Dolgomhoz, Szolgálathoz való valódi megérkezés, annak igazi megértése, ennek, tehát a személyes Istenkapcsolat felvállalása, és az ebből születő igazi emberi Közösség tud kiszabadítani. Nemzet. Valóságosan. És igen, NEM késő. Bármit is tettél. Sosem késő. Sőt. Hamarosan választásokat sem lehet majd már enélkül nyerni.

–

Jézus egyszer így korholta az írástudókat és a farizeusokat: Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhanyagoljátok azt, ami a legfontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kell tenni, de azokat sem szabad elhanyagolni! Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét. Jaj, nektek, képmutató írástudók és farizeusok! Megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül azonban tele vagytok kapzsisággal és tisztátalansággal. Vak farizeus! Tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, akkor majd a külseje is tiszta lesz!

Mt 23,23-26

Öröm, ha megosztod!