Fény a téma ma, a fény természete, hogy mintha kétféle fény lenne…

Az egyik az Egóm fénye. Amit ÉN irányítok dolgokra-emberekre-tervekre az által, hogy Akarom őket, hogy Figyelmet adok nekik. És a másik a Világ fénye, amihez képest, a világ folyásához képest az ÉN fényem-akaratom kicsi és jelentéktelen, bárhogy is erőlködöm, és így elsöprődik-elnyomódik-felülíródik gyakran.

Holdfény az akaratom ereje. Éjjel van csak jelentősége, éjszaka tudok csak az ÉN nagyszerű akaratommal a legerősebb hatás lenni (a világot az akaratomhoz görbíteni), amikor a Világ fénye, tehát a Nap máshol aktív, nem velem foglalkozik.

Három gond van ezzel…

Az első, hogy rendszeresen felkel a Nap, és akkor nem az van, nem az lesz, amit ÉN akarok, hanem a Világ folyása érvényesül, bárhogy is vergődöm az én kis akaratommal ellene. Ami probléma. Probléma, ha az éjszakai “sikerek” határozzák meg az identitásomat, ha ugyanúgy vágyom hatni, ha nem tudok a Nappal menni.

A második, hogy aludni kéne. Ha éjjel akarok, és nappal vergődöm a világ Akaratával szemben, akkor pihenni nem tudok, amire rámegy az ember.

A harmadik, hogy a Holdnak nincs igazából fénye. Tehát nekem. Hanem a Hold egy tükör csak, én tükör vagyok. És azzal arányban működöm jól, lehetek Boldog, amennyire tisztán sikerül a Nap fényét visszaverni, amennyire helyesen képviselem a Nap, a Világ akaratát az éjszaka – az önközpontú emberi akarás – sötétjében.

Egy Fény Van.
A Fény.

Tehát:

A Fény csatornájának érdemes lennem.
A Fény Szeretet.

A Szeretet ügynökének érdemes lennem.
A Szeretet Isten.

Isten Társának érdemes lennem.
Isten Az Én.

Lassan jöttem erre rá. (Annak ellenére, hogy a blog címe tizenkét éve már ez, hogy Én Vagyok.)

Harminc éves koromig sötétségben éltem, mert Akarással töltöttem az életemet – éjjel voltam aktív, ÉN, a Nagyszerű –, és nappal aludtam.

Aztán egy nap felébredtem.

A tudatosság nagy korszaka következett, tíz év az életemből, ahol nappal voltam aktív. A Fényt-Szeretetet-Istent hajkurásztam, hogy magam Vele, a Nagyobbal egységben érezhessem – értsd: ENGEM fürösszön, MOST azonnal, CSAK engem – és az éjszakától, tehát akarástól, tehát a világban való cselekvő részvételtől rettegtem.

Míg egy nap hasznossá lettem.

És így értettem meg, hogy tevékeny kell legyek, Cselekvő, aki nem a Nappal való egységet hajkurássza, mert a Nap felperzsel, megvakít, használhatatlanná tesz, ha Rá figyelek csak. Hanem A Dolgom, hogy a sötétben legyek aktív, mert ott van rám szükség: a Fény Harcosa, Hold, KÉPviselő – hogy az akarásomra ehhez nagyon is szükség van, nem ez volt a hiba, hanem hogy kinek/minek a nevében AKARTAM az első 30 évben… Nekem, Magamnak, pénz, hatalom, nők, ÉN, az aranyborjú.

És azóta merek újra akarni.

Sőt, ez valami más, mert nem Akarás az élményem. Hanem Figyelem. Amiből Bátor és Fel-szabadult részvétel automatikusan következik, mióta nem Magamért teszem.

A kezdeti AKARÁS után az akarás halála jött, ami után az Akarat ideje érkezett el.

A harmadik nagy korszak a Céltudatos, az ÉN akarásom feladása utáni kor, ahol valóságosan NEM akarás a meghatározó élmény egy ideje már, hanem Figyelem.

A dolgom nem Akarni, hanem Figyelni, egyre jobban, hogy a cselekvésem az Időszerűvel és Helyessel – Az Akarattal, tehát a Renddel – összhangban legyen.

Boldog ember nem az, akinek Álma van. Ellenkezőleg. A boldog ember Isten Álmát valósítja meg. A egó hold Isten csillagainak egén. Saját fénye nincsen.

Zárult a héten a férfi és a női workshop is. Jó volt nagyon. Köszönöm a részvételt!

Férfiakkal havonta találkozó workshop formára állunk át. Mindenkit várok, aki már részt vett korábban – és olyanok is jöhettek, akik még nem.

Kezdés: július 1.
Jelentkezés › itt

Hirdetem továbbá, hogy ingyenes konzultációt ajánlok fel bárkinek és mindenkinek, aki a Humania platformon olyan megosztásokat ír, ami mások szerint hiteles.

Bővebben:
humania.me/istvan

Köszönöm, hogy elolvastad.
Isten Veled.

Jó munkát!
István

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!