Ismered ezt a ragyogást? Én a lelkemben, belül szoktam érezni olykor, és boldogságnak hívom. Hogy az Isten bennem ragyog. Én. De mégis az Isten. Bennem. Ragyog. Olyan fantasztikusan nagyszerű pillanatok ezek, és igen, jellemzően a kapcsolódás pillanatai, mert mások is vannak ott, a bennem elő Isten a másokban élő Istenhez, „Jézus” „Mózeshez” és „Illéshez” kapcsolódik ilyenkor. Szeretem. … és oly gyakran megragadnám. Én, Péter, az Egó. „Készítek itt sátrat”, maradjunk. De a boldogság nem lakozik sátrakban, a bennem élő Isten az Úton, a kapcsolódásban, a kihívásokban él, ritkán nyilvánul csak közvetlenül meg, és oly magasztos, ha igen, hogy az Egó és a kis belső személyek rettenve borulnak le. Ne féljetek! Ne féljetek, mert az úton haladni a belső Jézus nem, hanem csakis „Péter és csapata” tud, esendő emberi vágyak mentén Lépj, MERD az utat járni, és egyre gyakoribbak lesznek a sugárzás, sőt akár színe(d)változás pillanatai, mert az Istent bár megtartani nem, de szaporítani lehet, Péter igenis kősziklává, a kőszikla Nappá válhat – de ne mondd ezt senkinek el, mert biztosan hülyének néznek! 🌞
*
Abban az időben: Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s külön velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük: az arca ragyogni kezdett, mint a nap, a ruhája pedig vakító fehér lett, mint a fény. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés: Jézussal beszélgettek. Ekkor Péter így szólt Jézushoz: „Uram, jó nekünk itt lennünk! Ha akarod, készítek itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Még beszélt, amikor íme, fényes felhő borította el őket, és a felhőből egy hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Ennek hallatára a tanítványok földre borultak és nagyon megrémültek. De Jézus odament hozzájuk, megérintette őket, és ezt mondta: „Keljetek fel és ne féljetek!” Amikor szemüket fölemelték, nem láttak mást, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet Jézus a lelkükre kötötte: „Senkinek se szóljatok a látomásról, míg az Emberfia a holtak közül fel nem támad!”
Mt 17,1-9
Öröm, ha megosztod!
