Hogy az önközpontúság legjobb ellenszere a mulandóság ténye, volt már róla szó, akkor tehát lépjünk ebben ma tovább. NEM jössz vissza! Értem az újjászületés bíztató elméletét, de veszélyesnek is tartom, amennyiben téves reményt, halogató lustaságot eredményez, mert majd a következő életemben megoldom. NINCS következő életed. Mármint ebben a formában, ezzel a konkrét személyiséggel nincs, aki ma vagy. Hogy node akkor mi van az előző életekről beszámoló halálközeli élményekkel, az előző inkarnációjukban használt táljukat felismerő láma utódokkal és a hipnózisban elérhető előző életek saját élményeivel? Hmm. Egy lélekrészed emlékszik. Az isteni, az örök, az elpusztíthatatlan, a szikra, de a konkrét személyed nem ez, hanem a porból vett, néhány évtizeden át művelt emberi és esendő – és fontos megérteni ezt: az UTÓBBI a lényeg. A személy, az öntudat, a lélek, az annyit ünnepelt individuum az, amit Te ebben az életben magadból kiművelsz, és ez elmúlik és emlékké haványodik, és soha vissza nem hozható, ha elrontod. Mert igen, el lehet rontani. Az abszolút mélypont abszolút magányát, a fejben létező, rációt ünneplő önközpontúság végső kudarcát kell az embernek túlélnie, hogy az élet eredményesnek legyen nevezhető, legkésőbb a halála előtti utolsó pillanatban meg kell benne a Nagyobb iránti valódi, tehát odaadó vágyódás szülessen, és csakis akkor várja a folytatás. Szerintem. Ha tehát önközpontú önzésbe hal, akkor nem. Mely okból ajánlott a dédelgetett reinkarnációs megközelítéssel leszámolva az életed MOST komolyan venni, ha folytatást remélsz! Határozottan mondom. Mert NINCSEN más esély, nem jár, nem kapsz. Változtass!
*
Egy alkalommal Jézus az utolsó ítéletről beszélt tanítványainak: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára. Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, és ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, és nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem: és ti nem látogattatok meg engem!” Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46
Öröm, ha megosztod!
