Emlékszel? Én olykor igen. Gyakrabban nem. Hamvazószerda van, újra, és visszanézni is alkalom, számomra most az, mennyire voltam képes a mulandóságomra emlékezve, tehát lehetőségeket megragadva, magamat nem féltve, kockázatok ellenére is cselekedve élni? Nyiss teret, írtam egy évvel ezelőtt, hogy a böjt a vákuum mágiája – tudtam-e alkalmazni is ezt a bölcsességet? A válasz egyértelműen igen, és ez jó érzés. Másrészt sokat hivalkodtam is… Eközben. Ezzel. Nagyszerűségem és eredményeim felváltva mutogatva. Amihez szintén van elméleti tudás, persze, de az elmúlt év sorozatos bukdácsolásai sokkal hatékonyabbak.

Szelíd alázat működik, és más semmi.

Döbbenetes ez. Hogy minél ügyesebbnek, okosabbnak, bölcsebbnek mutatja magát az ember, annál kevésbé hasznos másoknak, még ha valódi is az eredmény, helyes is a meglátás – míg másrészt minél emberibb, esendőségemben minél konkrétabb tudok lenni, annál nagyobb, automatikus a hatás, annál erősebb a kapcsolat. Por vagyok. Senki. Minden siker, gyógyulás, boldogság kulcsa eme egyszerű tényre emlékezni, hogy értéktelen vagyok, minél inkább sikerül, annál többet adhatok, mert az önközpontúság legjobb ellenszere a mulandóság ténye. Hmm. Hála Neked Atya végtelen bölcsességedért, hogy ezt nekünk így elrendezted – emlékezz ember, gyakoroljuk együtt, induljon a nagyböjt! 💥

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés?

Akkor ajánlom, ha érdekel a tartalom, és támogatni szeretnéd a munkát! Bővebb info ITT.