A válság szükségszerű végpontja az összeomlás, mert az ember az önközpontú tévelygésen – más néven: hülyeség – túljutni csak annak végpontján tud, képtelen korábban másképp cselekedni, szó szerint: kép-telen, amint a válság is mutatja, hiszen ha tudna, akkor válság sem lenne, de van, tehát muszáj a hülyeséget folytatni, sőt erőltetni, hogy a végső hülyeséghez, tehát a hülyeség végéhez így mihamarabb eljusson, ami a szembesülés és a kegyelem pillanata, mert az út itt megmutatkozik, ami persze még mindig követel majd áldozatot, a hülyeség elengedése szubjektív marad nehéz, annak ellenére, hogy megbukott, de a bukás nyilvánvalósága immár lehetővé teszi, hogy végre nagy nehezen elengedjük. A hülyeséget. Ami az önközpontúság. Az ÉN kis vágyaim helyett a helyem a világban, magam a nagyobb részeként tapasztalom és értem végre. Meg. Ami után, ekkor és így választjuk, immár végleg, lépünk a kivezető útra rá, az áldozat pillanatában.

Akaratom, hogy a Te Akaratod Legyen meg,

mondja, sőt érzi, sőt TUDJA az ember ebben a pillanatban, ami tehát a Hit, a Nagyobb, az Isten akarata felé törekvő örökkön emelkedő út, ahol az ember tapasztal, változik, vállal, a kivezető Út lényege ez, befelé és felfelé, hogy az Isten akaratát az ember folyamatosan fürkészi és szolgálja, ami a Jó az Igaz és a Szép az emberi életben, innentől EZT csináljuk, általában is, de méginkább konkrétan, a más konkrét emberekkel kapcsolódva, az igazi Hit cselekvő, ami a Szeretet valósága. Vállalása pedig a Vallás. Aminek lényege nem csak az, hogy vállalom, hanem

a Lényeg a vállalás által megnyíló kapcsolódási lehetőség.

Felefelé, igen, ÉS másokkal is. A vállalás erősebb és mélyebb kapcsolódásokat hoz egymásnak megörülve azokkal, akik ugyanezen az úton járnak, a maguk egyéni módján és tempójával. Közösség tehát. Valódi közösség csakis így születik, hogy az ember Vállalja. Magát. A legigazabbat. Az Irányt, amerre tart, az imádatát. Hmm. Vallás nélkül közösség sem lehet tehát végül. A vallás erejével arányban Van közösség. Tehát a vallás tisztaságával arányban. Ugyanis annyira lehet közös. Amit dogmák akadályoznak. Napjaink egyik nagy gondja ez, hogy a vallások az évezredes túlélés árát dogmákban fizették meg. Keretek túlzása a gond, minden intolerancia és békétlenség, sőt párkapcsolati válságok és magány forrása. AZ ok. Eredménye, hogy az embereket nem lelkesíti a vallás. EZ a gond. Óvatosan, félve választják, ha választják egyáltalán, és végképp nehezen vállalják fel, tehát kapcsolódniuk is nehéz. A Nagyobbhoz, TEHÁT egymáshoz sem tudnak valóban kapcsolódni, és ENNEK eredménye a korszakos magány,

az Istenkapcsolat akadozása a problémák végső forrása.

Az emberek hibája? Mondhatnánk, de vizsgáljuk jobban meg. Tapasztalatom, hogy az Igaz iránt az ember automatikusan lelkesedik. Sok téren, sok helyzetben, kivétel nélkül mindenkinél ezt látom, hogy az Igaz iránt az ember automatikusan Lelkesedik. Következésképp: ha valahol Lelkesedés hiánya van, akkor ott Igaz-ítani kell. Ha pedig ez így van, akkor ember és egyház, sőt ember és vallás kapcsolata csakis úgy javulhat, ha az egyház Igazít. Mert az ember nem tud. Lelkesedés benne automatikusan születik, amikor Lelkesedést érez, és valóban Lelkesedni csakis az Igaz iránt tud. Igazítani tehát a valláson KELL, muszáj, mert csak így lesz újra erő, tehát közösség, tehát család, tehát nemzet, tehát boldog Európa és világ. Hmm.

A vallások válsága a végső ok.

Meglepő. Nekem ezt most. Nem ezért kezdtem írni, nem vártam, hogy ide jutok. De így van. “Krisztus kenyér és bor színénen, úr s király a Föld felett, forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet!” – zengi közben a templom, mert igen, megint misén vagyok. Szent István napja. Aki pontosan ezt tette a maga idejében meg, a valláson igazított, amire MOST újra szükség van. És igen, haladni csakis a Jézus által mutatott úton lehet, mert bár a többi sem rossz, de kevesebb. Ez viszont Szikla. Amire építeni lehet és kell, a mód azonban

NEM a vissza.

Mint sokan, különösen sok pap gondolja. Nem. Nem az egyházakba kell visszaerőltetni az egyént, hanem az egyházaknak, a vallásnak muszáj a kortárs ember Igazság-érzetéhez Igazodnia. Hogy hogyan. Változtatva. Hogy min? Fát gyümölcséről! Amikor tehát az emberek Lelkesek, amikor újra tömegekben próbálnak kapcsolódni és résztvenni, akkor van meg a helyes, az Igaz mód. Nem szabad kevesebbel beérni. Neked, Nekem, az Egyházaknak, mert CSAKIS így születhetnek új életre a közösségek, sőt a családok is. A vallások változása által. Fokozatosan, senkit nem megbotránkoztatva, senkit nem hátrahagyva, de valóságosan. Ugyanis nem Istennel van gond. Jézussal sincs, de még csak a papokkal sem – ez a mai mise kimondottan jó volt –, hanem a vallással. A keretek hibásak, amit azért merek ilyen nyugodtan állítani, mert az emberek reakciója tisztán mutatja. Nos? Felelős emberek a valláson is kell dolgozzanak, ha valódi változást akarnak. ÉR csatlakozni.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!