Közhely, igen, tudom, de mintha nem értenénk. A lényeget. Hogy szeretni csak univerzálisan lehet, tehát magamat külön, és ebben fejlődni, vagy a másikat külön, és ezen dolgozni: azt nem. Külön nem. Se karrieren, se párkapcsolaton, se egészségen nem lehet külön javitani. Olyannyira nem, hogy harmadik irány is van. A világ. A világ, ami az olykor hangoskodó szomszédot ugyanúgy jelenti, mint a bukdácsoló pincért, és állatokat, tárgyakat, növényeket is. Mindent. Fontos ez nagyon. Hogy a Szeress! univerzális parancs, ami mindenre vonatkozik, csakis mindenre vonatkoztatva megvalósítható.

Próbáld elgondolni!

Önmagad, szeretteid, ellenségek, idegenek, összes ember, állatok, növények, tárgyak, bolygók, galaxisok, tovább, MIND. Megvan? Jó. Hogy neveznéd mindezt egyben? … Világ? Remek, tökéletes név, ahogy a Mindenség is, soká használtam, békém volt vele, mert magába foglal mindent, ami Van. Másrészt később az kezdett foglalkoztatni, hogy elég-e ez, vagy dolgom tovább menni és mindazt is szeretni, ami még nincsen, tehát megengedni, elfogadni, nyitottan várni, sőt, hogy dolgom-e a szeretet nagy munkájába a Mindenség mögöttit, annak forrását is beleérteni.

Nem erőltetem. Kérdezem.

Az Alap, nyilván, hogy van-e egyáltalán ilyen végső Ok, de erre a kérdésre számomra a válasz nyilvánvaló, személyes tapasztalataim alapján vagyok bizonyos benne, hogy Van, első Ok, mozdulatlan Mozgató, végső Forrás, átfogó Akarat, tehát Rend a Világban Van, látszólagos véletlenek folyamatos sorozatában tapasztalom napról napra a működését. Te hogy érzed? Őszintén! Tehát nem a racionális válaszod érdekel, hanem az érzet, Benned, hogy van-e Nagyobb, Forrás, Ok, Rend a világban. Hmm? Ha szerinted nincs, akkor én ezt abszolút elfogadom, de ne olvass tovább! Ha pedig szerinted is van, vagy: esetleg van, akkor a következő kérdés, hogy

hogyan neveznéd?

Ezt. A végső okot. … Hagyok időt, nem sietünk, gondold végig! … Tehát? … Nekem az Isten az egyetlen megnevezés, ami valaha eszembe jutott, olykor Atya, és más egészen egyszerűen fel sem merül, azóta sem. Tapasztalatom pedig, hogy karrier, párkapcsolat, család, közösség, sőt a magammal töltött idő, a boldogságom egyetlen kulcsa végül, hogy jól vagyok-e, tehát erőm, tehát békém van-e, tehát hasznosnak, helyemen lévőnek érzem-e magam, amihez nélkülözhetetlen viszonylagos nyugalom azzal a kérdéssel is, hogy minek a része mindez. Minden, ami Van és minden, ami nincsen, ok és fenntartó, cél és forrás: Isten. Hmm. Tudom, hogy kemény de józan logikával muszáj belátni, hogy nem lehet Szeretni, szeretetben egy ponton túl nem lehet növekedni, amíg az ember a keretekkel, meg nem békél. Kiemelem, mert fontos:

Nem lehet szeretni, míg az ember Istennel meg nem békél.

A maga módján. Magában vagy közösségben, keleti vagy nyugati úton, mindegy, de muszáj, el kell a világ okáig, az Ok létezéseig, tehát az egész rendbenlevőségéig, nem egyszerűen gondolatban, hanem érzetben, belül, magunkban jutni, hogy az ember Bízni, tehát megnyugodni, tehát kevésbé akarni, tehát a világra, ezen belül másokra figyelni, tehát Szeretni tudjon. No és ezért mondom, hogy a problémák végső forrása az Istenkapcsolat akadozása. Mégpedig MINDEN probléma végső forrása, párkapcsolat, munka, karrier egészség. Mert muszáj érteni, elfogadni, viszonyulni. Végül. Aminek a mások szeretete, tehát az emberi testvériség, és a magam szeretete, tehát a jól-létem szükségszerű és automatikus és azonnali eredménye. Nos? Tanusítom, ígérem, segítünk is, ha szeretnéd.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!

Előfizetés

Akkor ajánlom, ha érdekel mélyebb tartalom, vagy ha támogatni szeretnéd a munkát. Bővebb info ITT.