Valóban feltámadt. Hinni kell ebben, hinni kellene, ami az ember számára azonban lehetetlen, a valódi hit lehetetlen, amíg saját halál-, és ebből fakadó csoda-élménye nincsen. A hit forrása a válság, a megélt saját szenvedés, ami mentén előbb kíváncsiság támad, hogy “mi a fene van”, “lehet-e esetleg másképp” – majd hit születik, miután a megoldás hozzá eljön. Fontos, hogy a megoldás mindig eljön. Az ember sosem maga oldja meg a válságait, hanem rátalál egy útra, ami elébe jön, megmutatkozik, igazából az ellenállásunkat győzzük csak le, hogy indulni tudjunk rajta. S a lehetőség valósággá válik. Ami a csoda.
Az ember új életre talál a válságok mélypontján, minden válság lényege az a kis igazodás, amit a válság nélkül még elodáztam volna. “Nem gondoltam, hogy így is lehet, de mégis. Sőt. Nem akartam, nem tudtam megengedni, féltem, évekig halogattam… pedig szabad és jobb.” Amiről hiába beszél bárki, hanem eléggé kell szenvedni hozzá (karrier, magánélet, egészség), hogy áldozni tudjam végül az ellenállásomat (félelem, megszokás, meggyőződés), és akkor vállalom a kockázatot, továbblépek, amikor más megoldás már nincsen. A válság ajándéka az egyértelműség, hogy egészen egyszerűen nem marad más lehetőség. A hit alapja tapasztalat, tapasztalat nélkül hit sincs. Sőt. Nem is hit ez igazából már, hanem bizonyosság, mert immár saját élményem van. Megélt válság után az emberi zsigerileg tudja, hogy nincsen egyedül, hogy valaki segít. Elmondani lehetetlen, az élmény tapasztalva születik.
Bolondok napja is idén húsvét vasárnap, így számomra kétszeresen ünnep – mely okból magam picit elragadtatva örömmel osztom meg friss bolondságom: íme Az Ego Útja. Nyugodtan tekintsd tréfának. Másrészt az emberiség ősi meséi és mítoszai, valamint az általam az elmúlt tíz évben megismert néhány ezer életút egyezéseit láthatod rajta. Hogy Te vagy a kivétel? Lehet. Abszolút lehet, bár nem láttam kivételt még eddig, de ne érezd Rád erőltetett kényszernek. Érdekesség csak inkább. Ami az életközepi válságot és annak megoldását is tökéletesen megmagyarázza. Sőt. Hogy igazából a nagy része elkerülhetetlen volt annak ami a Veled-Veletek történt, az arrogancia azt képzelni, hogy elrontottad, ahogy a tejfogad elvesztése sem Rajtad múlott…
Jó böngészést, szerencsés bukdácsolást, produktív válságokat kívánok szeretettel az idei évre is – Éljenek az Együgyűek!
*
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!” Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen. Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Jn 20,1-9
Öröm, ha megosztod!
