Érdekes, hogy miért ragaszkodunk ennyire ahhoz, hogy Jézus szűztől született, hogy az élete sok eseménye mellett a születése is csodás kellett legyen. Számít? Szerintem nem. Megnehezíti az átlagosan gondolkodó ember számára az életpélda megértését, befogadását és követését? Számomra soká igen. Sőt. Nagyon. Az angyali vizitációt még értettem, de hogy a szeretet új törvényének meghirdetője mért kellett Józsefet és Máriát ilyen válságnak kitegye, hogy nem a férfié, hogy miért ne szerethették volna saját gyermekként, mért ne nőhetett volna saját földi gyermekként fel, azt nem. Miközben másrészt azt belátom, hogy a szeplőtelen fogantatás tanításának nagy előnye, hogy a totális odaadást az első pillanattól feltételezi, hiszen valós személynek sem fogadhatja az ember Jézust el, ha ezt nem Hiszi, avagy pedig ha ezt a mozzanatot esteleg külön vitatja, akkor a stabilitás van azonnal oda, hiszen innentől honnan tudhatom, hogy mi igaz, és mi nem Vele kapcsolatban. Nem egyszerű. Nekem soká volt ez nehéz. Nagyon, nagyon nehéz. Érdekesség másrészt, hogy az összes többi csoda az emberfia és az Istenfia ÉS az Isten közös akarata által történt, a hit erejéről szóló tanítással összhangban. Amiről ebben az esetben még bizonyosan nem beszélhetünk, mert az emberi akarat még nem lehetett jelen. Hogy végül igaz-e? Tudom hogy nem foglaltam állást. Vagy talán mégis. Egy korábbi írásban.
Sola scriptura,
tehát csak az írás, mondták a kereszténységet megújítani – a vallást megmenteni – próbáló haladó lelkek évszázadokkal ezelőtt, ami valóban nagy lépés volt. Akkor. Nagy és bátor, a Katolikus Egyház világi hatalmával dacolva, máglyán is végezték sokan a hősök, de a sola scriptura áttört. Csakhogy az az idő azóta elmúlt, és a feladat változott. Élményem szerint. SAJÁT élményem ez, az írás napi olvasása nyomán, hogy hullámzó a rám gyakorolt hatása, nincsen mindennel békém. Tudom, hogy kinek képzelem magam… de akkor is. Élményem, hogy a Jézusról szoló tanítás helyett az eredeti, a Jézusi tanításhoz ideje immár visszatérjünk, amihez, igen, az írást IS el kell tudjuk végül engedni. Részeit, idővel, mindenképp, szükségszerűen muszáj elengedjük, MERT emberi. Tanúságtétel, valóságosan, az akkori emberek értése és állapota ÉS pillanatnyi céljai szerint, amik bizonyosan voltak, nekik is, lévén „csak” emberek, tehát egyben magyarázatra is kísérlet, valamit szükségszerűen szelektív, továbbá hiányzó lyukakat józan paraszti ész és pillanatnyi cél szerint betölteni próbáló, amit tisztelek, elfogadok, de nekem immár kevés. Nagyra értékelem az egyházatyák munkáját, de ha a Tanítás igaz, tehát, ha velünk az Isten – ami napi tapasztalatom – akkor pontosan ezért létezik Igazabb, az emberin túli forrás, iránytű, Hang, vezető és Társ, bennem, Benned, mindenkiben, amire a hagyományok vizsgálata során is támaszkodhatunk. Jézus az Igazság Lelkének nevezte. És, igen, a békesség lelkének is, ami pontosan az érzetem most, hogy nyugalmam mivel van, ezt figyelem és engedem. Mert ténylegesen velünk hagyta.
–
Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten.”
Mt 1,18-23
Öröm, ha megosztod!
