Tudta-e Jézus, hogy felháborítja, sőt kiborítja őket? Nyilvánvalóan. Akkor miért tette mégis? Pontosan ezért. Így érzem. Hogy a zsidó vallás óvatos átszellemisítésével kezdett, a spirituális tanítás volt eleinte fontos, csodák szinte csak „véletlenül”, ami nem járt sikerrel, mert az embereket a hagyományaik túlzottan kötötték, földi királyságot vágytak a mennyei helyett, nem tudták a tanítását befogadni, a régi vallásukat meghaladni, tehát továbblépett, szükségszerűen, muszáj volt továbblépjen, kenyértörésig, szó szerint és átvitt értelemben is, hogy az embereknek választani kelljen. Tudta hogy belehal, vállalta az áldozatot és pontosan ezzel nyitotta a választás lehetőségét meg, így lett, azóta van alternatíva.
Amit másrészt a kereszténység követett.
Az emberi szívekben MOST élő és elérhető mennyei királyság a kereszténység által a jövőbe költözött, örök élet, világ vége, majdani feltámadás hangsúlyozása – a kor emberei számára való gyors befogadhatóság ára pedig a tanítás torzulása lett, bűnökről való megváltás téves tanítása, és hogy az Atya és a szeretet és az emberi testvériség helyett Jézus személye került eltúlzott fókuszba. Pál által. Pál által, aki nem volt közvetlen tanítvány, aki sosem tapasztalta. Viszont lelkesítette, amit hallott, és hogy mások Jézust hogy követték, ő maga ettől tért meg, amit Jézus személyéről hallott. Pedig nem ő a Lényeg. Bármilyen kemény is ez. NEM Jézus. Hanem az Atya. Viszont így épült erős mozgalom és közösség, társadalmi erő, egy ponton valóságos földi királysággá lett a Katolikus Egyház, a régi zsidók vágya szerint és a Jézus által tanított szellemi helyett. Jól van ez így. Egészen egyszerűen nem volt elkerülhető, pontosan az alapítók, nem Jézus, dehogy, hanem Péter és Pál személyes állapota miatt, Ahogy ők akkor voltak, amilyen vágyakat, géneket, küldetést Ők akkor beleálmodtak. Földi királyság. Meglett. Sőt. Azóta immár omladozik. Ami szintén tökéletes. Így.
Az egyház a báb, ami pillangóval terhes.
Tehát le fog bomlani. Mégcsak nem is le kell bontsuk, hanem le fog bomlani, abszolút magától, mert egyre több embernek van személyes, saját, valódi Istenélménye, aminek tükrében az egyházzal szükségszerűen elégedetlenek. Egyre többen. És ezek az egyre többen egymást az internet segítségével immár könnyen meg is találják, erősítik, támasztják, kiállni is képesek együtt, és így lesz, hogy a vallások évezredes bábjából a valódi Hit pillangója, tehát az eredeti jézusi tanítás, a Saját Élmény mentén kapcsolódó közösség fokozatosan megszületik. Ezt látom. Hogy a materialista individualista ember a tökéletes báb, amiből a hittel élő és közösségi ember szükségszerűen születik. Mindenkiben. Csoda ez és boldogság.
–
Jézus az egyik szombaton elment a kafarnaumi zsinagógába, és tanítani kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok figyelték Jézust, vajon meggyógyítja-e szombaton; hogy aztán okot találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat. Megszólította tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az megtette, és meggyógyult a keze. Erre esztelen harag szállta meg őket, és arról kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
Lk 6,6-11
Öröm, ha megosztod!
