Aki jól van, nem halad. Ezt látom. Hogy aki gazdag, jóllakott, jókedvű, sokak figyelmét élvezi, az emberségben nehezen halad. Egyrészt. De másrészt azt is látom, hogy aki emberségben halad, az idővel jómódú, jóllakott, jókedvű és sokan figyelnek rá. Érdekes ez. Hogy a célon múlik, a figyelem fókuszán, hogy kötődni az ember mihez kötődik. Aki vagyonhoz, mert mindenáron szerez, evéshez, csak legyen mit, jókedvhez, akár kényszeresen is fenntartja, vagy figyelemhez, bárhogy is, de RÁM figyeljenek, az gondban azért van, mert ezen drogok valóban önmaguk jutalmai. Elérhető, megszerezhető, de az ár hatalmas, mert a többi embertől sáncolja magát az ember általuk el. Tudom. Csináltam. Figyelem volt a végső függésem, vagyon csak ennek szolgálatában, és egészen fantasztikus magány volt az ár. Az önközpontú, magának szerző ember jutalma végül mindig és szükségszerűen magány. Másrészt a csoda, hogy a magányból fakadó szenvedés mélységeiben az ember élménye megváltozik, a fő fókusz átáll, gazdag helyett rettenetesen szegénynek kezdi érezni magát, nevetés előbb kényszeres, majd sírásba vált át, a szerep, amivel korábban figyelmet nyert már mű, póz, hazug, fenntarthatatlan és egyszerre az őszinte kapcsolódás válik minden szerzésnél, játszmánál, jóllakásnál fontosabbá, aminek egyetlen törvénye van:
Ha szeretetet akarsz, Szeress!
Elképesztő erejű hullám ez, a sok frusztráció mikor átfordul, évtizedes éhséggel mikor emberek egyik pillanattról a másikra váltanak, kinyílnak, a hatalmas lelki szegénység mélységeiből a kiutat tapogatva kapcsolódni, tehát szeretni kezdenek. Döbbenetes. Saját tapasztalatom e témában a szivesseg.net, egyetlen ember magánya fordult csak kapcsolódási kísérletbe át, és mekkora hullámokat vetett. Mert szegénynek, éhesnek, rosszkedvűnek és figyelemhiányosnak tapasztaltam magam. Ez minden. És mert nagy volt a mélység, tehát az erő, ahonnan és amivel átváltottam. Sokaknál látom azóta, ugyanezt, modell lett belőle, de a lényeg csak ennyi, hogy amikor az ember eléggé szenved, akkor a be és lefelé helyett ki és felfelé indul, ami csoda. Csoda, mert a világgal való kapcsolódáson keresztül szükségszerűen találja meg a nagyobbat, a másik embert és önmagát is, fokozatosan, lépésről lépésre, bizonyosan. És SEMMI egyéb nem kell hozzá, mint magány és idő. Magány, hogy amikor eléggé fáj irányt váltsunk, elinduljunk, be és önmagam felé helyett ki, a nagyobb irányába, és idő, hogy megjárjuk az Utat. Boldogok vagytok szegények, éhezők, sírók és kirekesztettek, mert BIZONYOSAN vár a világ, a többi ember és önmagad, tehát egyebek között jómód, jóllakottság, jókedv és figyelem. Valóságosan. Már „csak” elindulni kell. Amint a szenvedésből elég. Új Élet vár. Kifelé, Téged is, Igen.
–
Az apostolok kiválasztása után Jézus lejött a hegyről, tanítványaira emelte tekintetét, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert jutalmul bőségben lesz részetek. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert sírástok nevetésre fordul. Boldogok vagytok, ha gyűlölnek titeket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot emlegetik az Emberfia miatt. Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben. Atyáik is így bántak a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert már megkaptátok vigasztalástokat. Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, akik most nevettek, mert sírni és jajgatni fogtok! Jaj nektek, ha az emberek hízelegnek nektek! Hisz atyáik is így tettek a hamis prófétákkal.”
Lk 6,20-26
Öröm, ha megosztod!
