Értékes hozzászólást kaptam az új “Ember-s-Ég” csatornára feltöltött legutóbbi videómra, amiben Magyarország alárendelt – “gyarmat” – mivoltának helyességéről beszélek. Hogy ez Szent István korában eldőlt. És jó lenne elfogadjuk végre. Itt látszik.
Pontról pontra reagálok:
ad 2.
Isten és haza bizonyosan ellentétes szerintem – mármint: nem lehet egyszerre a legeleső helyen –, mert vagy a nemzet érdekei a végső érték, vagy az emberek testvérisége az. Szinte minden döntésre hatással van, hogy ezt hogyan válszoljuk meg. A nemzet is olyan csak mint egy személy. Lehet önközpontú, vagy szeretet-vezérelt.
2.b
Isten nem lelkiség csak, nem külön kezelhető szférája a létezésnek. Hanem annak teljessége. Isten valóságos és konkrét és anyagi is. Isten országa a való világban hozott valódi döntésekből építkezik, emberek tettei formálják – személyek tettei, és emberek közösségeinek tettei, mint amilyen egy nemzet – ami olykor a nemzeti érdekeinkkel ellentétes konkrét döntéseket követel meg.
ad 3.
Én sem látom a Jóisten országát együtt építő nemzetek szövetségét. Valóban. Ahogy az útonjáró emberek számomra vonzó közösségét sem láttam. De ez nem lehet ok arra, hogy ne e szerint éljek. Sőt egyértelműen adja, hogy mit is kell tegyek: hirdetni az igét, hogy ekkor Építsük meg! Legyünk a fényhozók, sodorjuk Európát magunkkal, állítsuk kész helyzet elé a belsőleg megosztott Amerikát.
ad 4.
Jó lenne, ha Magyarország jelenlegi politikája az ősi keresztény értékeket képviselné. Én nem ezt látom, és nem így érzem. Az én benyomásom, hogy a politikai vezető a nemzet önérdekeit képviseli. A lelkiség témát pedig kiszervezte az egyházaknak, akik ezzel látványosan nem boldogulnak. Ezért beszélünk róla mi is. Idővel meg kell ezt a hiányosságot lássa, vagy belebukik.
4.b
Nem értek egyet, hogy ne lehetne beszélni Istenről. A jézusi úton – az evangélium útján – csak úgy lehet valóban járni szerintem, hogy az ember beszél róla. Mert muszáj. Mert túlcsordul. Talán óvatosan, és nem mindig, és nem mindenhol, de valahol igen. Beszélnem kell róla, ha ezt akarom vezetőként, vagy magam mellé venni – magam elé engedni! –, aki erről beszél, ha én politikai okokból nem teszem.
ad 1.
Nemzetek között nem látok önkéntes alárdenelődést. Hanem reálpolitikát látok. Jó lenne, ha tartanánk ott, hogy egy nemzetnyi ember tudatszintje tart ott, hogy önkéntes alárendlődésre képesek, de ez meglehetősen messze van szerintem. “Gyarmat” és “alárendelt” vagy “kisebb” állam között kozmetikai számomra a különbség, és ezt nyomatékosítani is akartam a szóhasználattal.
Köszönöm szépen a reakciót!
Öröm tapasztalni, hogy van értelme ezeknek a videóknak, bármilyen kevesen is nézik még őket.
–
Azok figyelmébe, akik beszélgetnének olykor ilyesmiről: az Útonjárók Közösségében az Ember-s-Ég csoportba várlak.
Öröm, ha megosztod!