Pünkösd – Húsvét – Karácsony

Pünkösd. Mi pünkösd? Fontos pünkösd? Miért fontos pünkösd? Kit érdekel pünkösd – kell-e engem pünkösd érdekeljen?

Megfigyelésem, hogy a három nagy ünnep közül az emberek általában csak karácsonyt értik, karácsonyhoz tudnak kapcsolódni, igazán csak ezt ünneplik. Karácsony a szeretet ünnepe, és mindenki tudja, hogy miről szól, hogy mit kell tenni: egymást szeretni.

Karácsony lényege az Élet.

Húsvét már sokkal ködösebb, hogy akkor itt mi is van. “Jézus meghalt értünk, és feltámadt.” – mondják papok. Jó-jó, nagyszerű, köszi, de akkor ez mit jelent? … Talán Jézust kellene ünnepelni? Node élt-e egyáltalán? És miért lett volna fontosabb, mint Buddha? És tényleg feltámadt? Hús vér testben vagy nem? Ki látta? És tényleg meghalt, vagy tovább élt, és tanított? Magyar volt?

A locsolkodás nosztalgikus, meg szép szokás, meg jó a családdal lenni, de húsvét lényege nincsen az embereknek meg. Húsvét lényege ugyanis nem az, hogy értünk halt Jézus meg (mert az értünk a szeretet, tehát a karácsony téma), hanem, hogy elfoglalt a a helyét, választotta az útját és vállalata a következményeit. Jézus magáért halt meg. Értünk is, persze, de magáért. Húsvét lényege nem a halál, hanem a kereszt és az új élet. Tehát a helyem a világban – ügy, dolog, küldetés, ami annyira fontos, hogy rá az életemet felteszem, még ha nem is tart így sokáig. Húsvét lényege hogy csak annak van igazi élete, aki azt a leghelyesebb célra felteszi, tehát “elveszti” azt.

Húsvét lényege az Út.

No és ezután jön Pünkösd. Pünkösdöt megfigyelésem szerint egyáltalán nem értik az emberek – a templomba járók se nagyon –, de miért is értenék, nem is érthetik.

Pünkösd “a Szentlélek kiáradásának ünnepe”, ami/aki “az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja” (Wikipedia).

Ugyan már…. Mit jelent ez a mondat, és és egyébként is: “What’s in it for me?” – Nekem miért jó, Nekem mi közöm hozzá, Engem miért érdekeljen?

Avagy szebben: akkor most mit kell csináljak, mit vár tőlem Isten, az Egyház, Jézus? Mert karácsonykor szeretni kell másokat, és ezt értem. Nem igazán megy, bukdácsolás az életem, de legalább értem, hogy mit kéne tegyek. Húsvétkor feladni magam valami nagyobb szolgálatra. Ez nagyon nem tetszik, de azért ezt is értem, ha akarom. Node pünkösd?

Pünkösd számomra a helyes részvétel ünnepe. Amikor már megvan az Út, ami az én Utam, amikor már a dolgomat teszem. Az inspirált mindennapok ünnepe. Hogy nem vagyok egyedül, hanem érzem, hogy mit kell tegyek, hogy “valaki beszél hozzám” – folyamatosan.

Pünkösd lényege az Igazág.

Másképp ugyanez:

Karácsony a szeretet, ami az elfogadás, ami a megérkezés a saját életembe – Húsvét a helyes irány, az áldozatos munka, a magamat nem néző szolgálat, a helyem a Teremtésben – Pünkösd a mindennapos, élő, állandó kapcsolódás, a bekapcsoltság ünnepe.

Számomra.

Mely ünnepek aszerint válnak valóban érthetővé – és így sajátunkká –, ahogy az életünk útján haladva egyre teljesebben látunk, tudatszintünkkel arányban:

1.
Az éretlenség meghaladásának, a tudatlan vak ego bukásának ünnepe a “Minták Csődje”, amikor nyitunk “a talán rajtam kívül van más is” gondolatra, ami az ébredés, az önvizsgálat, a helyes önismeret és helyes világértés kezdete.

2.
A szeretettség nagy ünnepe a lelkem és vágyaim tavának legalja, ami a fordulópont, ami a bizonyosság ünnepe, hogy Rend van a világban és Isten engem is szeret, sőt nekem is dolgom van vele, ami a “Ráció Halála”.

3.
A kereszt felvételének nagy ünnepe a “Hit Ugrása”, ami a szolgálat, tehát a tóból való kilépés, a beleállás, a magam odaáldozása-feladása ünnep, ami a Helyem elfoglalása a Teremtésben, tehát Közösségben és Kapcsolatban. Húsvét.

4.
Végül a helyes, mert “bekapcsolt” részvétel nagy ünnepe az igazságban növekedés ünnepe, ami a részesség és szervesülés nagy ünnepe, az “Akarás Feladása” avagy a: “már nem magamra hallgatok” ünnep, Pünkösd.

–

Egy emberi út van csak, a jézusi, és így egy ideje a tékozló fiú útjaként is beszélek a korszakos rendszerről, talán láttad is az ábra imigyen változatát, de azért beteszem ide alább: