Szeretett Mind!

Újszülöttnek érzem magam. Újra. És nem is a baleset miatt, hanem feladataim-tennivalóim-eredményeim dolgában… 48 év után megint nulláról kezdek.

Nem a baleset miatt vagyok újszülött, hanem az újszülöttség halogatása miatt van a baleset.

Ötödik ciklus ez immár. Mert hát voltam újszülött ember, aztán újszülött vállalkozó, aztán újszülött világmegváltó, aztán újszülött kapcsolati szakértő, és most megint újszülött vagyok: újszülött lelkivezető.

Picit leegyszerűsítve: a korszakváltáshoz mindig újszülötté kellett legyek.

Szoktam erről úgy is beszélni, hogy a korszakok olyanok, mintha egymást követő pályák lennének egy nagy “videójátékban”, ami az élet. Szerepjáték a feladat. Értem a világot valahogy, várom a boldogságom valamitől, gondolom magam valakinek, ÉS eszerint játszom.

Szerepeket játszunk, amik mégsem azok, mert annyira komolyan gondoljuk őket, mert annyira erősek a meggyőződések, hogy a szerep identitássá válik, tehát foglyul ejt és magába zár – a szerep ÉN vagyok.

Én most a fogaskerék szerephez értem. Miután az előző korszakban jó vezetőt játszottam, és azelőtt mindent tudó bölcset. Szép ez amúgy nagyon. Hogy:

Mintha mindig azt játszanánk, ami a következő korszak valósága – érezzük, értjük és látjuk, hogy kivé kellene váljunk, szeretnénk is, de még nem tudjuk, hogy hogyan. Soha nem az vagyunk, akinek hisszük magunkat, hanem mindig az vagyunk “csak”, amit értünk arról, hogy ezt hogyan kellene csinálni, ami által felkészülünk (rengeteg hiba, tehát csiszolódás által), hogy a következő korszakban már “helyesen” működjünk majd. Csakhogy addigra aztán nem az akarunk már lenni. Hanem a következő szerep. 

Konkrétabban: a királylány Királynő, az amazon Hölgy, a titán Kalandor, a vándor Lovag, a harcos Vezető akar lenni. Próbálgatja is, szükségszerűen, mert az értésünk mindig előrébb van, mint a megvalósításunk – és ez nem baj, hanem ez így jó. Mert nem lehet másként.

Magamhoz visszatérve: tényleg olyan, mintha elölről kezdeném ezt az egészet. Amit egyszer már vándorként óvatosan elmondtam, aztán Lovagként provokatívan, aztán Harcosként kitartóan, most szelíden és megengedően “kell” megint. Semmi új nincs. Ugyanarról van szó, lásd video. Épp csak az ok, tehát a mód változik folyamatosan. A miért. Akinek magam hiszem.

És közösség dolgában is: amit előbb bizonytalanul, majd erőlködve, majd magam túldimenzionálva próbáltam építeni, most sokkal játékosabban viszonyulok hozzá. Könnyedebben. Nem vonódom annyira be, nem akkora katasztrófa, ha nem úgy működik, mint reméltem, és az sem akkora eufória, ha jobban. Szeretem ezt. Sokkal több tér van.

Több tér van másoknak, és többet is tudok elvégezni, mert (1) többen segítenek, és (2) sokkal kevesebb időt töltök görcsölésben. Bízom. Emberekben, Rendben, Istenben. És “csak” megyek azzal, amit időszerűnek érzek, amibe így most könyvírás is belefél, és a Humania App -hoz szükséges befektetők is meg fognak érkezni. Érdekes ez nagyon. Sosem gondoltam, hogy tudok hatékonyabb lenni, hogy ennyivel hatékonyabb lehetek.

Az újszülött játszik.
A játék működik.

A korszakváltáshoz MINDIG újszülöttnek kell lenni – értve ez alatt, hogy el kell az előző időszak eredményeit engedni. 

Nehéz.
Nekem is az.

Minták csődje körül vergődő férfiakkal szoktunk róla beszélni férfi körben, hogy a továbblépéshez pályakezdő és egyedülálló kell legyél. Ennyi. Ha nem megy, mert túl büszke vagy magadra – értsd: jelenlegi, de szenvedő, tehát elavult (és ez biztos!) önmagadra, akkor nem lesz változás.

Újszülöttség a megoldás.
Ami azt jelenti, hogy:

Az újat és ismeretlent, tehát félelmeteset és izgalmasat merni választani. 

Mered-e? … Ami hülye kérdés, persze, mert az élet nem úgy működik, hogy akkor most “merem az újat választani”. Ugyan.

Szenvedsz-e már eléggé, hogy NE legyen más lehetőséged?

Ha nem, akkor szenvedj jobban!

Hogy hogyan?
Legyél őszintébb!

Várunk Közösségbe.

Jó munkát!
István

p.s.
Nagyon jól éreztem magam a tegnapi Énakadémia Találkozón. Áginak köszönöm a szervezést, a résztvevőknek, hogy jöttek – és változatlanul igaz, hogy megyek, ha hívtok, két év Zoom után fontosak a személyes alkalmak, öröm, hogy egyre több van, és hogy férfiak is résztvesztek!

p.p.s.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!