Kel a nap. Felhők mögött épp, de kel. Meleg és fényes, még ha alig látszik is, és pontosan így vagyok én a „céllal”. Lenyűgözően messze van. Olykor látom, máskor nem, és nem csak felhők miatt, hanem mert periodikusan én is forgok közben, a világgal együtt, körbe és körbe és körbe, járva az Utat, miközben a vágyott „cél” nehezen felfoghatóan más szférában, mert az égben van. Tovább
Jól vagy? Szuper… akkor tehát mész-e mások után, hogy nekik az úton továbblépni, magukat megtalálni segíts? Komolyan kérdezem. Sőt. Nem csak miattuk, de magad miatt is. Ugyanis ez az egyik legfontosabb dolog, amit magadért ma tehetsz. Tovább
Szoktál halálra gondolni? Én sem elég gyakran. Pedig nagyon inspiráló. Ugyanis lenyűgözően értelmetlen a napi tevékenységek, és főleg érzelmi hullámzás legnagyobb része, ha azt a halála tudatában tudja az ember nézni. Ugyan. Tovább
Szoktad-e Pásztor nélküli juhnak érezni magad? Én olykor igen. És meglepő a legjobb megoldás. Pásztorrá lenni. A juh legjobb válasza a pásztornélküliségre: pásztorrá válni. Tovább
Nem szeretem a csodákat. Sőt. Meggyőződésem, hogy Jézus sem szerette… Lenyűgözően ártalmas szerintem Tovább
Hogy miért nem férfi-nő szerepekről írok mostanában, gyakori a kérdés, és pontosan a mai példázat a válasz. A szikla érdekel jobban. A férfi-nő szerepek a ház fala, ami Tovább
Érdekes megfigyelésem életeket követve, hogy semmi nincs véletlen. Gyerekkor, iskolák, munkahelyek, válságok, sőt tehetségek és hajlamok, valahogy MIND értelmet nyer és hasznosul, amikor az ember a helyét eléri – akkor érte a helyét valóban el, amikor minden eddigi tapasztalata és készsége hasznosul. Tovább
Advent harmadik napjára a tökéletes téma az okosság és bölcsesség. Sőt. Napjainkban talán minden nap témája is lehetne akár, mert lenyűgözően képtelenek vagyunk, nagyon kell szenvedjünk, hogy mégis megpróbáljunk másra támaszkodni, mint a saját eszünk, és – még rosszabb – igazságérzetünk. Tovább