Várjuk az Istent, sőt, egymást várjuk a mindennapokban, folyamatosan, és aztán egyszercsak jön, a másik, a lehetőség, az ügy, a társ, a hívás, lenyűgözően megdöbbentő, csoda szinte már, és mégis eljön, itt van, de ezzel még nincs a történetnek vége, mert beengedjük-e. Ami él, közeledik, ami nem közeledik, meghal. Ezt látom. A mindennapokban, ember és ember között látom legnagyobb kihívásnak, hogy NEM elég ha megjön, be is kell engedni, nem tud az álom megszületni, ha nem engedjük egymást be … és! … amit egymásban találunk azon nem szabad megbotránkozni. Ugyanis bizonyosan NEM olyan, mint vártad. Nem pont. Idealista illúziókat dédelgetünk, a saját szájízünk szerint, és a mindennapok lehetőségei bizonyosan
NEM ilyenek.
Nos? Megengeded-e? Megengeded-e az emberséget annak aki Téged beenged, és be tudod-e a magad tökéletlenségébe a másikat engedni? Legnagyobb kérdés. Kit és hova nem engedsz be? Miben keseríted magad és mások életét, be nem engedés által? Min botránkozol meg, mit utasítasz el, mit nem engedsz másoknak meg, amikor pedig ők BE engedtek?
… és hogy most válaszoljak is:
én magamba nem engedek be. Nem eléggé. Reméltem, hogy emberek érkeznek, évek óta, törekszem az Ügyet jól szolgálni, hogy legyen hova, aztán jöttetek is, és én mégsem engedtelek Téged eléggé be. Nem igazán. Nem mindenhova. Mely okból két dolog indult ma. Az egyik egy YouTube csatorna, ahol beljebb engedlek, videó formátumban, a Facebook videók mellett ezentúl személyesebb, az életből többet mutató „adások” is lesznek és másrészt egy új Facebook oldal. Ahova a napi Istenes írások kerülnek mostantól ki. Folyamatosan. Mert beljebb kell én is engedjek. Az élet mindennapos dolgaiba és a világkép legmélyébe is, aminek így nyugodt a módja.
Örömmel,
István
*
Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!” Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták: Íme, elküldöm követemet színed előtt, hogy elkészítse az utat teelőtted. Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában.
Mt 11,2-11
Öröm, ha megosztod!
