Jól vagy? Szuper… akkor tehát mész-e mások után, hogy nekik az úton továbblépni, magukat megtalálni segíts? Komolyan kérdezem. Sőt. Nem csak miattuk, de magad miatt is. Ugyanis ez az egyik legfontosabb dolog, amit magadért ma tehetsz. Nos? Tudom, hogy nem feltétlen kéri, de látszik azon, akinek jól esne segítség, megszólítod-e? Hogy nem, mert csak viszonylag vagy jól? Akkor pláne! Mert katartikus boldogság a másik ember lépését akár utána nyúlva segíteni, ami mindig előmozdítja a saját utamat, saját hangulatomat is. Mindig. Kivétel nélkül. Egészen egyszerűen csak: mindig! Automatikusan vagyok jobban, amikor nem magamra figyelek. Isteni élmény. Valóságosan. Örülni fogsz Neki, ha megteszed, mint szent Miklós egykor, önzésből tette ő is, a segítő szándék és tett, másoknak magamból adni: Boldogít!
*
Egy alkalommal Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és egy elcsatangol közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy megkeresse az eltévedtet? Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül neki, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
Mt 18,12-14