Érdekes megfigyelésem életeket követve, hogy semmi nincs véletlen. Gyerekkor, iskolák, munkahelyek, válságok, sőt tehetségek és hajlamok, valahogy MIND értelmet nyer és hasznosul, amikor az ember a helyét eléri – akkor érte a helyét valóban el, amikor minden eddigi tapasztalata és készsége hasznosul. Tovább
Advent harmadik napjára a tökéletes téma az okosság és bölcsesség. Sőt. Napjainkban talán minden nap témája is lehetne akár, mert lenyűgözően képtelenek vagyunk, nagyon kell szenvedjünk, hogy mégis megpróbáljunk másra támaszkodni, mint a saját eszünk, és – még rosszabb – igazságérzetünk. Tovább
Advent első vasárnapja van, és ezzel a karácsonyi időbe lépünk mi is itt át, mert fontos a felkészülés, mert jó, hogy van idő felkészülni. Krisztus születésére? Ugyan. … mármint igen, de belül, Tovább
Az önismeret sűrű sötét erdejének – tehát az út középső, báb, kereső korszakának – egyik nagy kihívása a sötétségből fakadó következmény: hogy nem látunk. Nem csak az Utat nem, hanem egymást sem. Tovább
Elmúlt a születésnap, vele az önelemzés is, hétköznapokhoz visszatérve lenyűgöző a mai példázat. Ugyanis pontosan a megoldást mutatja: adni kell, még ha az embernek kevés is van épp, sőt talán annál inkább. Tovább
A szüleim nem tökéletes emberek. Sőt. Viszont lenyűgöző, hogy mire voltak szeretetük és jószándékuk által szinte önmaguk ellenére képesek, és hogy ebben nekünk, a gyermekeiknek mekkora szerepünk volt, hogy értünk magukat hogy meghaladták. Őket köszöntöm ma reggel! Hálásan köszönöm az elmúlt 42 évet, és, igen, a tökéletlenséget. Mert Tovább