Egészen elképesztően nehéz mások lábát mosni. Ezt tapasztalom. Hogy eleve nagy munka a tett, plusz fantasztikusan sok erőfeszítés az emberek ellenállása, és semmi, de semmi eredménye nincsen. A lábmosásnak. Itt és most nincs, hanem a jövőben lesz csak. Sőt… és ez a friss felfedezés: az is férfiaknál csak. Tovább
Az önmegtartóztatás nagy veszélye a teljes bukás. És tudom, hogy tényleg nagyhétre való-e a téma… De igen. Pontosan ide. Az ember feladata Tovább
A helyes álláspontot a többség elítéli – az emberek nagyobbik része nem fog veled egyetérteni, ahogy az egyén kibontakozásának útján haladsz. Mert a többség nem így látja. Mert a többség nem tart ott… Tovább
Érdekes dolog a hit, hogy mennyire meghaladhatatlanul vágyik rá az ember, hogy mennyire elementárisan szükséges bárminek a megvalósulásához, hogy mennyire nem lehet hasznos, tehát boldog, akiben Tovább
Fontos az elfogadás, igen, legfontosabb, elfogadás és hit és ítéletmentesség – de másrészt közben őszinte visszajelzésre, az igazsággal való szembesítésre is legnagyobb szükség van. Művészet ez. Úgy mondani észrevételeket, tehát “kritikát”, hogy közben (sőt előbb!) a maximális, totális, feltétel nélküli Tovább
Nem szó szerint értem, persze hogy bízz, de közben mégsem. Ne maradéktalanul! Mindenki jár valahol az élet útján, ami egyben azt is jelenti, hogy Tovább
Legnehezebb az időt megengedni, úgy tűnik, hogy a magból nemhogy fa nem lesz azonnal, de az is idő, míg az első kis hajtást a föld fölött kinyomja. Nagyon kemény ez. Hogy nem, hogy alma nincsen, ami sikerélményt adna, és piacra vihetné az ember, de mag először konkrétan gyökeret ver, az ügy, az eszme, a projekt, a férfi – gyökeret ver: Beléd. Beléd és Tovább