A helyes álláspontot a többség elítéli – az emberek nagyobbik része nem fog veled egyetérteni, ahogy az egyén kibontakozásának útján haladsz. Mert a többség nem így látja. Mert a többség nem tart ott… Rossz élmény. Különösen a kezdeti lelkesedés leforrázása, az ember automatikusan rohan barátokhoz, ismerősökhöz (családtagokhoz) a legkisebb új megértéssel is, reális reménynek tűnik, hogy ha én értem, akkor ő is fogja. De nem. Mindenki a maga tempójában halad az úton. A válság megoldása világkép-tágulás, hogy egyel magasabb szintről másképp látom, amit azonban elmondás alapján nem lehet utánad csinálni. Hanem csakis azok fognak tudni követni, akiknek saját tapasztalata lesz, ugyanarról. Kérdés tehát, hogy mihez kezdesz ezzel a helyzettel. Ostromlod az embereket, és csalódsz, magadba zárkózol, és nem osztasz meg többé, vagy megpróbálod megtalálni azt a finom és visszafogott módot, ahogy azokhoz tudsz beszélni, akik erre már nyitottak, akik számára időszerű, anélkül hogy másokat feszítenél ezzel. Egyrészt. Másrészt viszont konkrét gyakorlati lehetőség élni azzal amit Te már értesz, anélkül, hogy elmagyarázni is akarnád az embereknek. Mert megoldás a problémáikra. A problémáik egy részére pontosan az a megoldás, amit Te már értesz, mert megtapasztaltál, de ő még nem. Tehát a saját bejárt utad, a saját konkrét tapasztalataid gyakorlatias lehetőség tapasztalathoz segíteni másokat. Beszéd helyett. Tapasztalathoz. Hatalmas paradoxon ez, mert igazából tapasztalni az embereknek nem egy új működést, egy új korszak valóságát kell, hanem az új korszakról szóló mesék megnyugtatás csak, vonzó, de magában kevés – még Jézus is hiába beszélt, pedig ő a Messiás volt, és egyesek rá is ismertek. Kevés. A jelenlegi világképük végső kudarca a tapasztalat, ami az embereknek a továbblépést lehetővé teszi. Rossz tapasztalatokhoz kell a szeretteidet segítsd. Rossz tapasztalatokhoz, amik által sokkal hatékonyabban szembesülnek aktuális világképük kudarcával, mint bármilyen szóbeli magyarázat által. Rossz tapasztalatokhoz, hogy a válság nyomása alatt magukat le tudják győzni. Törekszel-e erre? Segítesz-e nekik belehalva továbblépni a vélekedéseikből? Csakis így tudnak. Fontos belásd, hogy nincsen más mód, amiről nyilván hiába papolok én Neked, de remélem tapasztaltad már eleget. (Ha még nem, akkor csak próbáld tovább, magyarázz minél többet!)
*
Amikor Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, szavainak hallatára a nép közül egyesek felkiáltottak: „Ez valóban a Próféta.” Mások meg azt mondták: „Ez a Messiás.” Voltak azonban olyanok, akik megkérdezték: „Hát Galileából jön a Messiás? Az írás szerint nemde Dávid családjából és Dávid városából, Betlehemből kell jönnie a Messiásnak?” Erre szakadás támadt a nép között. Néhányan el akarták őt fogni, de senki sem mert rá kezet emelni. A szolgák (akiket Jézusért küldtek), nélküle tértek vissza a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok felelősségre vonták őket: „Miért nem hoztátok őt ide?” A szolgák mentegetőztek: „Ember így még nem beszélt!” Erre a farizeusok rájuk förmedtek: „Csak nem vezetett titeket is félre? Mondjátok: hitt-e benne egy is a főtanács tagjai vagy a farizeusok közül? Csak ez az átkozott népség, amely semmit sem ért a törvényhez.” Ekkor az egyik tanácstag, Nikodémus, aki egy alkalommal éjnek idején fölkereste Jézust, így szólt: „A mi törvényünk nem ítélkezik senki felett anélkül, hogy ki ne hallgatta volna, és meg nem állapította volna, mi (rosszat) cselekedett.” A többiek azonban neki támadtak: „Talán te is galileai vagy? Kutass csak utána, és rájössz, hogy Galileából nem származik próféta!” Ezután mindegyikük hazatért.
Jn 7,40-53
Öröm, ha megosztod!
