Legnehezebb az időt megengedni, úgy tűnik, hogy a magból nemhogy fa nem lesz azonnal, de az is idő, míg az első kis hajtást a föld fölött kinyomja. Nagyon kemény ez. Hogy nem, hogy alma nincsen, ami sikerélményt adna, és piacra vihetné az ember, de mag először konkrétan gyökeret ver, az ügy, az eszme, a projekt, a férfi – gyökeret ver: Beléd. Beléd és belém. A hitedbe, erődbe, kitartásodba ver olyan gyökeret, ami folyamatosan használ és merít, és akkor ehhez Te mit szólsz… Hagyod vagy a jogaidat követeled. Ünnepled vagy a saját nagyszerűséged megtiprásaként rúgod magadról le? Ezen múlik. Minden. Minden ezen múlik. És az igaz lelkesedés – más néven szerelem – az egyedüli, ami ehhez erőt adni képes. Hogy az időt ki tudd várni, míg a magból fa, a vetésből aratás, a befektetésből megtérülés lesz. Férfinak ügy, nőknek férfi. Az egyedüli, ami elég lelkesítő ehhez. Hogy az időt megengedd. Bizonyosan pusztul bele, aki nem lekesedes alapján áll, mert egóból az ilyesmi nem megy, hanem csakis kapcsolat, folyamatos kapcsoltság lehet helyes alap, hogy a nagyobbat, a célt, az ügyet folyamatosan látod. Aki magáért csinálja belehal. Csak aki magáért csinálja, hal bele, amíg az ember magáért csinálja: belehal. És megérdemli. Amire hála a helyes reakció.
*
Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: „Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken, és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.”
Mt 23,1-12
Öröm, ha megosztod!
