A GONDOLATOKNAK IS VÉGE … erre jutottam, hogy nincsenek gondolataim, mármint eredeti, egy darab sem … sőt, hogy gondolatok sem léteznek, különálló valamikként, semmiképp … hanem időszerűség van … ami VAN, a világban, csak úgy, és mind érezzük, bárki számára hozzáférhető … ráhangolódhatunk … a nyugodt derű állapota ez, a bekapcsoltság … és ilyenkor vagyok valószínűtlenül hatékony, mikor látszólag semmit teszek … mert a rendszer, ami vagyok, ÍGY működik, ezért ilyen komplikáltan redőzött az agyam, mint bármely antenna … ráhangolódva pedig kapom, amit magamtól, erőlködve sosem találtam volna ki, sosem oldottam volna meg … aminek akadálya tehát csakis egy valami lehet, amiről csakis én tehetek, mert bennem van: az erőlködésem … ÉN MAGAM rontom a műszer érzékenységét, az akarásom, ami mögött a kontroll vágya, ami mögött a félelem … az akarás elengedése, magam megadása, odaadás, szolgálat, vezetés, alkotás, ráhangolódás ezért AZ Út … mind ugyanazt jelenti – és mind ezt játsszuk … sokan fogunk hasonló időszerűséget – ne is nevezzük gondolatoknak – sokan dekódoljuk, gyakran megfigyeltem, sokaknak érkezik hasonló ötlete, szerte a világban … másrészt belefogni, már kevesebben fognak bele, és még kevesebben tartanak ki … végül a legjobb, igazából, gyakran csak a legkitartóbb … aki a folyamat által csiszolódva lesz valóságosan a legjobb is, mert tapasztalva tanul … s így él túl, ezért a legjobb, ezért ő … szép ez a Rend … és az is, hogy teljesen mindegy, hogy melyik konkrét kezdemény „nyer” … mert egyazon időszerűséget engedünk át, mind … Isten laboratóriuma vagyunk, így, együtt, mindenki a MAGA módja, magán átszűrve, saját színekkel … EZ a Játék … együtt játsszuk, gyakorlás a kulcsa, a Bizalom, hogy ÉR „semmit tenni”, „irracionálisan” dönteni, „impulzusokat” követni, sőt … nem csupán ér, de Jó, sőt: JOBB … és így lesz egyre hatékonyabb a ráhangolódás, egyre tisztább a csatorna … no és EZÉRT van tehát valóságosan vége a világnak … mert immár emberiség szinten nyilvánvaló, hogy nincs külön a „Világ” és az „én” … hanem csak EGY Van … én Én Vagyoknak hívom, más Buddha természetnek, megint más Jézusi minőségnek, vagy Mindenségnek, vagy Szent Léleknek, de ez teljesen mindegy … bárhogy hívhatnák … Van … Rá és összehangolódunk, mi, Emberek, MindÉnKi … ezt jelenti a világ vége … hogy nincs többé külön „Világ” és „Joós István” … se gondolataim … hanem csak Én … Vagyok. : )
A Nő Erő.
A zsánerem látszik alább … a NŐ, az ERŐ … aki-ami nem akar, egyáltalán, alig mozog, picit sem hivalkodó, hanem épp beolvad, megadja magát, félreáll, átenged … EZ az Igazi ERŐ – ami egyben csodaszép is, mint NŐ … nem elősorban az adottságai, hanem az állapota, az önfelvállalása, az őszintesége, az odaadása, a nemgondolkodása, a kifinomultsága, tehát az összekapcsoltsága miatt … mutatom, mert eszembejutott, és igen, mert felkészültem a próbákra, és hosszas tévelygés után most kérem szeretettel az erdei jóboszorkányt, hogy igazítson el, merre vár a világszép királykisasszony!? : )
Kiegyenlítés a Törvény.
Mindennek megvan az ára … sőt … el is veszik, ha önként nem adom … négy év tapasztalata ez, szívességek és önkéntesség, emberek … hogy MINDIG van elvárás, szinte … hála, vagy figyelem, vagy megerősítés, vagy viszonzás, vagy tanács, vagy részvétel, vagy barátság, vagy idő, vagy mosoly, vagy érintés, vagy valami … szinte mindig … elvárások … szinte mindig van valamennyi, és igen, bennem is, amikor adok, ezt tapasztalom, talán egyre kevesebb, de van, még van, amikor személyesen, konkrétan adok, olyankor … szegényeknek, vagy ismeretlenül adományozva nem … érdekes ez, most veszem észre, hogy a személyesség ebben meghatározó, pl. itt most írva nincs bennem elvárás, csoportban beszélgetve már van … kiegyenlítés iránti igény … mely okból nekem újabban nagyon fontos, törekszem világos kereteket teremteni, és azokat vállalni … világos árat szabni … időben, viszonzásban, pénzben, kézfogásban, ölelésben, munkában, mindegy, de egyértelmű legyen, mielőtt belevágunk, a bármibe … mert eleget csodálkoztam utólag, a mások elvárásain, és eleget lestem, amit én épp remélek … a világos keretek értéke, hogy Tovább
Párkapcsolati vÁLságok kulcsa a Férfi.
… a Nő Ügye, Alkotása, Munkája a Férfi, sok szó esett már erről … lehetnek más tevékenységek, persze, ha befér, de minden más csak hobby, a prioritás nem lehet kérdés … másrészt a Férfi Munkája, Alkotása, Szolgálata az Ügy, aminek Kép-viselője, a Közösség, Funkciója szerint … hobby itt is lehet, de a prioritás itt sem kérdés … a kulcs mindkét esetben az elköteleződés, kívül, mint belül, egyszerre … a Férfi, míg magát oda nem adja, amíg el nem köteleződik, amíg Ügyet nem választ, addig nem lehet Közössége, tehát Harca, tehát Helye, tehát Funkciója, tehát Értéke, TEHÁT Társa sem … mert addig nincs a Társnak Helye, BENNE nincs, mert addig magát nem érzi értékesnek, tehát nincs mit megosszon, nincs hová beengedjen, nem FÉRfi … ezért, hogy a párkapcsolati vÁLságok megoldása a FÉRFI kibontakozása, önfelvállalás … a Férfi az Ügy és a Közösség irányában KELL tovább Lépjen, elköteleződni, magát felvállalni, jobban, Ügye és Funkciója szerint, alázattal, hogy Benne a TÉR, a Nő Helye táguljon és így a PÁRkapcsolat mélyülhessen … a Férfi Útja az önfelvállalás … a Nő más … a Nőnek a Párkapcsolat, a Férfi AZ Ügye, tehát ő közvetlenül a Férfin dolgozik … EZ a munkája … eszközei pedig a Bizalom, a Kockázatvállalás, az Elköteleződés, a Szolgálat … hogy ez működjék, ő Istent kell beengedje magába, amint a Férfi a Nőt … ez is EGY aktus … a Nő szolgálva, a Férfi által, a vele való kapcsolódása által tapasztalhatja Istent, odaadásával arányban, amint a Férfi a Közösségben … ezért tehát, hogy a Nőt elsősorban a párkapcsolata formálja, mert neki az a munkája, tehát a kockázata, tehát a Harca, tehát az iskolája is … a Férfit ezzel szemben a Világ, a Közösség, a többi Férfi formálja, akikkel az életét együtt kockáztatja, mert neki a munkája az, a Közös Ügy, a Közös Ég … Ez Van … kapcsolódás, tehát szolgálat, tehát önkéntes alárendelődés, tehát a férfi esetében Közösség, a nő esetében Férfi nélkül minden csak elmélet marad, tehát okoskodás, tehát önbecsapás, tehát hiszti … csinálni KELL … Férfiként és Nőként egyaránt … megadni magam, oda, aki Lelkesít, ahol Érzem, ahol Látom … EZ a mélypont történése, az átváltás, a Fény a sötétségben, a kivezető Út, az Új Születés, az irracionális Lépés … megadni magam … ami az elköteleződés, ami felelősségvállalás … ami az Odaadás, ami a Szolgálat, ami az Alkotás, ami az Öröm … magam a nagyobb részeként ÉRteni jó, de kapcsolódni csakis egymáson keresztül tudunk … Mind Egy, tehát rész-egész viszonyban vagyunk, Mind, Én … nincs más út … Kit szolgálsz? … dönteni KELL … őszinte önfelvállalás, NEM engedni a kísértéseknek, NEM megalkudni … segítség van, de csakis a döntés UTÁN … a Férfinek Isten az Irány, a Nő pedig csatorna a Forráshoz – a Nőnek Isten a Forrás, és a Férfi csatorna az Irányhoz.
Jézus három éve a Báb. Volt.
… és ezért nem kell többet tudjak, ezért abszolút releváns és abszolút elég, Abszolút … az ő története is végtelenül hosszabb, mindannyiunké, de a mélypont a lényeg, mindig, az átváltás … és EZ az Evangélium, az Örömhír … három év, Szavak és Tettek, négy olvasatban … az Időszerűség (kánai menyegző), a Kísértések (negyven nap), az Önfelvállalás (tanítás = gyógyítás, gyógyítás = tanítás), a Nagylevegő (vedd el, ha lehet), a Megadás (a TE akaratod legyen meg), az Önátadás (kereszt), a Királyság elnyerése (halál) … a halál, az Áldozat által születik meg a Királyságába, ami végtelenül nagyobb, mint ami számomra felfogható … de nem is kell értsem, egyáltalán … Hanem követni, a Példát, a magam Helyén … Megváltó a Példa által … aki, igen elvette a bűneimet, amennyiben utat, lehetőséget mutatott … számomra Jézus az Én Vagyok születése … és igen, senki nem ismerheti az Atyát, csak ő általa, ami nem külső rítusokat, hanem belső kapcsolódást jelent … külső rítusok ezt nekem soká hátráltatták … míg észrevettem, és így megértettem, hogy BENNEM születik az Én Vagyok … ami a Jézusi Én Vagyokkal Egy … EGY Én Vagyok Van … a Lényeg számomra ez … az „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” lényege az, amit előtte mondott, hogy testét és vérét adja azokért, akiket szeret, majd megtette … a kenyér csak kép, a kép rituális ismételgetése nem megoldás … hanem a Példa követése az, a Hűség, a megvalósítás … és igen, a Lelket valóban „elküldi” annak, aki őt befogadja, a Lélek van, Itt Van, Velem Van, Bennem Van … a Lélek a Csendes, Szelíd, Bölcs, Nyugodt, a Hang … a Bizalom pedig A kérdés … mindebből semmit nem kell ugyanis értsek, semmit … Bíznom elég … az Én Vagyokban, a Hangban, a Lélekben, a Rendben … aki Bízik, újjászületik, valóságosan, itt és most, az emberi életében … Nemértésre születik Újjá, ÉRzésre, Elfogadásra, Megadásra, Táncra, ami a Királysága, ami a Szolgálata, ami az Ügye, ami a Közössége, ami az Ember-s-Ég-e … ez indul hamarosan újra, december 21., Karácsony ünnepe EZ … az Új Ciklus indul, az Új Év, az Új Lehetőség … ami Új Ügy is, vagy megújuló, vagy a megújulás lehetőségét hordozó … MOST kezdünk vele foglalkozni, EZÉRT fáj, EZÉRT van sötét, hogy a gyenge Fényt is láthassuk, hogy másKÉPp nézhessük, magunkat, a felelősséget VÁLLALNI … az Új még gyermek, újszülött a jászolban … szülők, pásztorok és Királyok várnak és érkeznek épp, hogy majd segítsenek, amint Döntünk … Húsvétra adjuk meg magunkat, ha megadjuk … Pünkösdre ÉRkezik a Lélek … nyáron NŐ a vetés … ősz az Aratás ideje … rohadás követi, ami a letisztulás … marad az Érték, a Fókusz, az Én Vagyok és indul, Újra, Újabb Évkörben, s így tapasztal, így tisztul, így emelkedik, így játszik az Egy … évről évre … mind-Én-kiben.