… a Nő Ügye, Alkotása, Munkája a Férfi, sok szó esett már erről … lehetnek más tevékenységek, persze, ha befér, de minden más csak hobby, a prioritás nem lehet kérdés … másrészt a Férfi Munkája, Alkotása, Szolgálata az Ügy, aminek Kép-viselője, a Közösség, Funkciója szerint … hobby itt is lehet, de a prioritás itt sem kérdés … a kulcs mindkét esetben az elköteleződés, kívül, mint belül, egyszerre … a Férfi, míg magát oda nem adja, amíg el nem köteleződik, amíg Ügyet nem választ, addig nem lehet Közössége, tehát Harca, tehát Helye, tehát Funkciója, tehát Értéke, TEHÁT Társa sem … mert addig nincs a Társnak Helye, BENNE nincs, mert addig magát nem érzi értékesnek, tehát nincs mit megosszon, nincs hová beengedjen, nem FÉRfi … ezért, hogy a párkapcsolati vÁLságok megoldása a FÉRFI kibontakozása, önfelvállalás … a Férfi az Ügy és a Közösség irányában KELL tovább Lépjen, elköteleződni, magát felvállalni, jobban, Ügye és Funkciója szerint, alázattal, hogy Benne a TÉR, a Nő Helye táguljon és így a PÁRkapcsolat mélyülhessen … a Férfi Útja az önfelvállalás … a Nő más … a Nőnek a Párkapcsolat, a Férfi AZ Ügye, tehát ő közvetlenül a Férfin dolgozik … EZ a munkája … eszközei pedig a Bizalom, a Kockázatvállalás, az Elköteleződés, a Szolgálat … hogy ez működjék, ő Istent kell beengedje magába, amint a Férfi a Nőt … ez is EGY aktus … a Nő szolgálva, a Férfi által, a vele való kapcsolódása által tapasztalhatja Istent, odaadásával arányban, amint a Férfi a Közösségben … ezért tehát, hogy a Nőt elsősorban a párkapcsolata formálja, mert neki az a munkája, tehát a kockázata, tehát a Harca, tehát az iskolája is … a Férfit ezzel szemben a Világ, a Közösség, a többi Férfi formálja, akikkel az életét együtt kockáztatja, mert neki a munkája az, a Közös Ügy, a Közös Ég … Ez Van … kapcsolódás, tehát szolgálat, tehát önkéntes alárendelődés, tehát a férfi esetében Közösség, a nő esetében Férfi nélkül minden csak elmélet marad, tehát okoskodás, tehát önbecsapás, tehát hiszti … csinálni KELL … Férfiként és Nőként egyaránt … megadni magam, oda, aki Lelkesít, ahol Érzem, ahol Látom … EZ a mélypont történése, az átváltás, a Fény a sötétségben, a kivezető Út, az Új Születés, az irracionális Lépés … megadni magam … ami az elköteleződés, ami felelősségvállalás … ami az Odaadás, ami a Szolgálat, ami az Alkotás, ami az Öröm … magam a nagyobb részeként ÉRteni jó, de kapcsolódni csakis egymáson keresztül tudunk … Mind Egy, tehát rész-egész viszonyban vagyunk, Mind, Én … nincs más út … Kit szolgálsz? … dönteni KELL … őszinte önfelvállalás, NEM engedni a kísértéseknek, NEM megalkudni … segítség van, de csakis a döntés UTÁN … a Férfinek Isten az Irány, a Nő pedig csatorna a Forráshoz – a Nőnek Isten a Forrás, és a Férfi csatorna az Irányhoz.
Jézus három éve a Báb. Volt.
… és ezért nem kell többet tudjak, ezért abszolút releváns és abszolút elég, Abszolút … az ő története is végtelenül hosszabb, mindannyiunké, de a mélypont a lényeg, mindig, az átváltás … és EZ az Evangélium, az Örömhír … három év, Szavak és Tettek, négy olvasatban … az Időszerűség (kánai menyegző), a Kísértések (negyven nap), az Önfelvállalás (tanítás = gyógyítás, gyógyítás = tanítás), a Nagylevegő (vedd el, ha lehet), a Megadás (a TE akaratod legyen meg), az Önátadás (kereszt), a Királyság elnyerése (halál) … a halál, az Áldozat által születik meg a Királyságába, ami végtelenül nagyobb, mint ami számomra felfogható … de nem is kell értsem, egyáltalán … Hanem követni, a Példát, a magam Helyén … Megváltó a Példa által … aki, igen elvette a bűneimet, amennyiben utat, lehetőséget mutatott … számomra Jézus az Én Vagyok születése … és igen, senki nem ismerheti az Atyát, csak ő általa, ami nem külső rítusokat, hanem belső kapcsolódást jelent … külső rítusok ezt nekem soká hátráltatták … míg észrevettem, és így megértettem, hogy BENNEM születik az Én Vagyok … ami a Jézusi Én Vagyokkal Egy … EGY Én Vagyok Van … a Lényeg számomra ez … az „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” lényege az, amit előtte mondott, hogy testét és vérét adja azokért, akiket szeret, majd megtette … a kenyér csak kép, a kép rituális ismételgetése nem megoldás … hanem a Példa követése az, a Hűség, a megvalósítás … és igen, a Lelket valóban „elküldi” annak, aki őt befogadja, a Lélek van, Itt Van, Velem Van, Bennem Van … a Lélek a Csendes, Szelíd, Bölcs, Nyugodt, a Hang … a Bizalom pedig A kérdés … mindebből semmit nem kell ugyanis értsek, semmit … Bíznom elég … az Én Vagyokban, a Hangban, a Lélekben, a Rendben … aki Bízik, újjászületik, valóságosan, itt és most, az emberi életében … Nemértésre születik Újjá, ÉRzésre, Elfogadásra, Megadásra, Táncra, ami a Királysága, ami a Szolgálata, ami az Ügye, ami a Közössége, ami az Ember-s-Ég-e … ez indul hamarosan újra, december 21., Karácsony ünnepe EZ … az Új Ciklus indul, az Új Év, az Új Lehetőség … ami Új Ügy is, vagy megújuló, vagy a megújulás lehetőségét hordozó … MOST kezdünk vele foglalkozni, EZÉRT fáj, EZÉRT van sötét, hogy a gyenge Fényt is láthassuk, hogy másKÉPp nézhessük, magunkat, a felelősséget VÁLLALNI … az Új még gyermek, újszülött a jászolban … szülők, pásztorok és Királyok várnak és érkeznek épp, hogy majd segítsenek, amint Döntünk … Húsvétra adjuk meg magunkat, ha megadjuk … Pünkösdre ÉRkezik a Lélek … nyáron NŐ a vetés … ősz az Aratás ideje … rohadás követi, ami a letisztulás … marad az Érték, a Fókusz, az Én Vagyok és indul, Újra, Újabb Évkörben, s így tapasztal, így tisztul, így emelkedik, így játszik az Egy … évről évre … mind-Én-kiben.
Önkielégíteni szabad.
… ez fontos, nekem, nagyon, az egyik legfontosabb megértésem … mert abban nevelkedtem, hogy az önkielégítés BŰN, hogy megbukom az érettségin, sőt, megvakulok, ha csinálom – amitől persze elfojtottam, súlyosan, és rabja, függője lettem, ugyanilyen súlyosan … volt olyan időszak, hogy haza se mentem az irodából, mert ott volt csak internet, és pirkadatig szexoldalakat néztem, egyszer véletlen háttérképnek állítottam be egyet, és nem vettem észre, az irodavezető totál kibukott, azt hitte így kezdek ki vele, sosem mertem megmagyarázni … bele kellett ebbe is haljak … fantasztikusan nagy árat fizettem, abszurdan sok energia folyt szét … önkielégítve … míg megértettem, megtapasztaltam, elfogadtam, megengedtem, hogy szabad … sőt … tapasztalatom, hogy napi rendelt energiám van … eszköz vagyok, csatorna … egyre szélesebb … és az energia jön, és ÁRAD … -na … és ha nem használom magasabb szinten, mint alkotás, művészet, figyelem, tehát szolgálat, akkor szexuálisan buzog, amit, ha nem engedek, agresszió támad … az energia EGY, csatorna vagyok, egyre tágabb … és így vannak napok, amikor önkielégíteni szabad, mert időszerű – mert az Erőt át KELL engedjem, különben pusztít, még alacsonyabb szinten … másrészt ezek egyre ritkábbak, amióta kevésbé harcolok ellene, amióta kevésbé szégyellem, amióta már csak picit vetem meg magam érte … : ) … önkielégíteni szabad … a férfi igenis kínjában szexel … a képen pedig Madonna látható.
: )
A botlás érték
… Szavak. Igen. Fontosak. SzÉPek. … de a Valóságom Tánc … ahol botlom is néha, és az is része, és az is tökéletesen Rendben van, mert Ember vagyok … épp EZ a lényeg, számomra … az emberségem Lényege a botlás … abból tanulhatok, attól figyelek egyre jobban, mert fáj … aki nem botlik – mind botlunk, de amíg letagadtam, amíg nem voltam hajlandó a botlásaimra ránézni – addig lefelé haladtam, mert ÉN halogattam … a vÁLság voltaképpen csak ez, elhazudott botlások, ellenállás a botlások által pontosan jelzett Igazságra ránézni, annak magam megadni … soká csináltam, és IGEN, most is csinálom még néha … fontos ez … vállaljam … az egyensúlyvesztés MINDEN lépés sajátja … nem Lép, nem Jár, nem Futhat, aki nem billen, aki nem vállalja a kockázatát, mivel nem lehet billenés nélkül Lépni … hogy az egyre kisebb? Igen. … de van, mindig van … jó ezt elfogadni, vállalni, és ez által, épp az emberségünk, tehát botlásaink, tehát „csúfságaink” és nem vélt tökéletességünk bemutatásával tudjuk EGYmást is valóban segíteni.
Szeretek sírni
SZERETEK SÍRNI … hónapok óta sírok, sokat, csak úgy … felszakad időnként … KI, szakad, időnként, ÁRad … Valami, egyre gyakrabban … és közben könnyebb leszek, egyre könnyebb, és még könnyebb, és egyre nyugodtabb, és egyre erősebb is … miközben sírok, picit, olykor sokat, olykor percekig, hullámokban, csak úgy rázkódom belé, biciklin, kádban, erdőben, filmnézés-olvasás-írás közben, most is … csak úgy … előtte-közben megértek valamit, utána általában írok-csinálok, mert kell … mindig mást … villámcsapásszerű … gyakran időszerűség, ami Legyen, aminek lenni KELL, itt és most, például szivesseg.net, vagy Szférák azon belül, vagy ez az oldal itt, vagy az envagyok.info … máskor a Rend-ről szól, hogy a Rend mi, és hogyan működik, Férfi-Nő témák, Vezetés-Szolgálat témák, Szeretet-Kapcsolódás témák, vagy hogy a „szabadság” zsákutca, hogy a férfi FÉRfi, a pénz p-ÉN-z, és a rák Lehetőség … az ilyen, a Rendet érintő megértések gyakran személyekhez kapcsolódnak, például, hogy Szent István döntése mi volt annak idején, vagy hogy Jézus miért mondta és tette, amit mondott és tett, és hogy mért csak három évet ismerünk az életéből, és hogy miért tökéletes ez így, miért nem is kell többet … a harmadik témakör pedig, ami Van, és ennek okán, ami Lesz … folyamatok … ÉRzem, Látom, ami Van és ahová tartunk, és a kihívásokat is rendszerek, de egyéni Lelkek, konkrét Személyek szintjén is … hogy miben vannak épp, az Irányt, és a következő Lépést … Látom, egyszerűen csak, és tudom, hogy úgy van … Úgy. Van. … de azt is, hogy jól van úgy, ahogy Van, hogy okkal van úgy, hogy ez a földi Játszó Tér értünk lét-esül, Kegyelem a Rend, és a tapasztalás formál, ami által szépen, folyamatosan csiszolódunk, mind … Látom ezt … és Látom azt is, hogy ő nem látja, miközben azt hiszi, hogy igen, és el is magyarázza nekem, sőt, kiokít, hogy miért van úgy … miközben Látom, hogy nem látja … és ezt nem mondhatom el neki, nincs hogyan elmondjam, mert nem láthatja még, mert nem képes még Látni, mert nincs még érzékenysége, mert nincs még tapasztalata, mert nincs még szenvedése, mert nincs még megadása, mert még nem hozott döntést hozzá, mert még látni AKAR … akarva nem lehet … viszont majd meg fogja látni-érteni, mert tapasztal, szenved, dönt, magát megadja a Rendnek, ami a Szolgálat, ami az Örömteli Alárendelődés, ami a Szeretet … átvált, újjászületik, mindenki … amikor időszerű … mert Rend Van … és igen, gyakran magányos ez így nekem, mert ritkán mondhatom el, amit Látok, senki nem tiltja, de mindig érzem, hogy hová mennyi időszerű, hol mit szabad … és ritka, aki engem Lát … ezért is vetkőzöm itt, folyamatosan … az emberek metszeteimet értik … tapogatva találgatnak, mint az elefántot … az egyiknek cső vagyok, a másiknak oszlop, a harmadiknak fal … barát, vezető, tanító, guru, lelki támasz, pasi, munkatárs … igény szerint, aki, amit Látni akar … és igen, Én Vagyok, mind, de több is, a felszín alatt, a kivetülések, az Ügy, a funkció mögött … Én … Vagyok … kevesen Látnak … sőt, sokan nem is próbálnak Látni … mert amíg magasra emel, önmaga fölé, míg AKAR, addig nézhet rám fel, és vélheti magát kicsinek – míg, ha Engem, az Embert Látná, ha merne valóban RÁM nézni, akkor már nem tehetné ezt tovább, nem nézhetne felfelé rám többé, felelősséget kéne vállaljon … mert akkor már azt is észre kéne vegye, hogy ugyanÉn Vagyok, ugyanÉn ÉRzek, ugyanÉn sÍRok … benned, bennem, mindÉNkiben.
Ló, kard és címer nélkül lovag sincs
… sárkányról volt szó a minap, hogy le kell vágni, hogy a siker a NŐ Bizalmán múlik, hogy MER-e, a Lovagban, aki pedig kész sincs, hogy így születik, csak így születhet a Király és a Királynő … és ez így is van, a NŐ választ, a siker NŐ Bizalmán múlik … de a fordítottja is Igaz … CSAK AZT LEHET VÁLASZTANI, AKI KIÁLL KÉRŐKÉNT … őszinte önfelvállalás … a Férfi sikere ezért tehát totálisan a saját önfelvállalásán múlik … mert nincs kiben BÍZNI, nincs kit választani, ha a Férfi magát, őszintén nem mutatja … fel KELL vállalni … magát, a lovát, a kardját, és a címert is a pajzsán … a ló az Erő, a kard a Tehetség, a címer az Ügy, amit szolgál … NEM Férfi, nem lehet Király, még nem, aki nem tudja a Tehetségét, aki nem választ Ügyet … el KELL köteleződni – és a NŐ is csak akkor, csak ahhoz kapcsolódhat … a férfi el KELL köteleződjék … ÉS felmutatni, Büszkén, ÖNtudattal … EZ vagyok, EZ a harcom, EZ a csapatom, EZT követem … Társat keresni teljesen felesleges, csak boszorkányokkal találkozhattam, míg magam, a Harcom fel nem vállaltam … JÓ boszorkányokkal, igen, és néha rosszakkal, de az is csak azt jelentette, hogy ÉN nem voltam őszinte és tisztelettudó … fontos ez, IS … hogy a LOVAG IS térdet KELL hajtson … KELL … az életét KELL kockáztassa.
A FÉRFI IS TOTÁLIS kockázatot vállal.
Vállalnia KELL. … Csak az Lovag, Csak az Kérő, csak az Királyfi, aki vállalja … sőt, kétszeresen is, mert nem csak kívül a Harctéren, hanem belül is, a Leánykéréskor … mert igenis LEVÁGJÁK a férfi fejét, ha a NŐ nem őt választja … sok kis halál, és sosem a Nő hibás … hanem az én választásom, pontosabban az én önfelvállalásom … hálás vagyok a fejemet szegő sok-sok nőnek – általuk tanultam … a szerepeimről, hogy ki NEM vagyok – és így egyre többet arról, hogy ki Igen … éppen ezért tehát a férfinek SEM szabad kockázatkerülést tanulni a bukásból, a kis egó-halálokból, hogy újra és újra leölnek, hogy ez FÁJ – hanem épp ellenkezőleg, a Férfi esetében is … őszinteségben, önfelvállalásban, Bizalomban KELL növekednem … míg végül választani fognak, mert Oda, Abba az Udvarba, Úgy lovagolok be … de addig nem, míg a királyfi Felelősséget, Szolgálatot, Lovat, Kardot, Címert nem vállal … dönteni KELL, alárendelődni, minden kincsemmel … kikért, és kikkel kockáztatom az életem … önfelvállalás, tenni ami Öröm, ahol Lelkesít … dönteni KELL, felvállalni … elköteleződés, felelősségvállalás … bele KELL álljak a Rendbe, a magam helyén … Isten, Világ, Ember, Ügy, Közösség, Csapat, Férfi, Nő, Gyermek, Isten … EZ a rend … Rész-Egész viszony és EGYütt működés, Szolgálat és Alkotás … vegyük észre … a Férfi nélkül a Nő nem szabadulhat – a Nő nélkül a Férfi nem tudja megcsinálni. Tovább