… még … nem egészen … rám is igaz, amit tegnap a nőkről írtam, persze, hiszen lenne Társam, királynő az oldalamon, ha már Férfi lénnék … másrészt elképesztő a folyamat, már eddig is … az önfelvállalás lépcsőfokai, egyik a másik után, ahogy bontakozik a táj, az áttekintés, fokozatosan emelkedve, ahogy érkeznek emberek, munkatársak, leckék, tanítványok, helyzetek … csodás … az Út … meglehetősen nyilvánosan járom, és ez is lenyűgöző … a sok, SOK visszajelzés … ezzel kapcsolatban, amit irogatok itt … hogy érték, sokaknak … csoda, de megtévesztenem magam akkor sem szabad … nem készen vagyok, nem mester, akit mások okulására küldtek … egyáltalán … hanem csak egy hisztis királyfi, én is … aki akart, eltévedt, kínlódott, boszorkányok kunyhóiban „kéjelegve” „senyvedett”, kardot, Ügyet, paripát talált … és aki ezzel, igen, kiért az erdőből, valóban … ami azoban NEM a Cél … egyáltalán … hanem a senkiföldje … az „Erdő” és az „Országom” között vagyok … fontos és értékes korszak, de még nem a cél … sőt … MOST az ugrás jön … tudom … és minden együtt hozzá, Látom, de még így is gigantikusan félelmetes … az Ügy hozott ki, ez fontos … a Lépések hoztak ki … egyik a másik után … bukásokkal, sőt, szakadékokkal, de mégis, a belül érzett Irányba, kitartóan, az érteni akarásban egyre kevesebbet vesztegelve … a Helyem és a Funkcióm, hogy elkezdtem felvállani … a Férfi LÉP … választ, dönt, minden pillanatban … ezek az írások is csak erről szólnak … a kihívásaimról, az elakadtságomról, amik a kincseim …
