Menu Close

Én Vagyok

Mit Tennél, ha nem félnél?

Hinni KELL egymásban.

Bármit megtehetsz azokkal, akik felnéznek Rád … gyakran látom ezt … hogy a Bizalom a legnagyobb, HATALMAS erő – és HATALMAS felelősség … sőt, a kettő ugyanaz … az erő Felelősség, a felelősség Erő … ami nyilván csak egy másik megfogalmazás arra, hogy csak szolgálni érdemes … lábakat mosni … másképp nincs hasznosulás, nem lehet, mert másképp kapcsolódás sem lehet … siker pedig végképp nem … mítosz az egyedül győzés … nincs ilyen … hanem csapat van, mindig és csakis, másokkal együtt … segítenek, követnek, hisznek, én követek – mindegy … Csapat … akiket szolgálok, akikkel együtt szolgálunk … MINDEN siker közös … soha senki nem nyert semmit egyedül … még a magányos tudós sem, még benne is HITT a titkárnője, és a szülei, vagy a nagymamája, annak idején, végső esetben a kutyája, ha a fentiek közül egyik sem … nagyon fontos ez, a HIT … Hit nélkül nincs élet …  HINNI KELL, tehát … egymásban … ugyanis elméletekben nem lehet hinni, mármint lehet, de nem nyilvánul meg, csak elmélet – hanem a Hitem, a Valódi, az a tetteimben nyilvánul meg … tettek pedig csakis másokkal összefüggésben történnek – a Hitemet tehát a kapcsolódásaim mutatják, az Irányuk, a Módjuk … ami a Felelősségem, ami, igen, az Erőm legnagyobb forrása, hogy ÉN mit adok, Ki(k)nek, Hogyan … Hit (Felelősség) és Bizalom (Erő) tehát EGY érme oldalai.

Azok Bíznak bennem, akikben Hiszek – és azzal arányban.

Magánélet, siker, boldogság – MINDEN a Hiten múlik … és egymásban könnyebb, mint magunkban … adni sokkal könnyebb, Hitet is … figyelem, őszinteség, bizalom, bátorítás, mosoly, kis kockázatvállalás, dícséret, kiállás a másikért … egy picit nem magammal foglalkozni … és olyan csodálatosan nagyon hálásak az emberek … egy jó szó hegyeket mozdít, szó szerint – és a legjobb terápia is, NEKEM, aki adom, emelni a másikat … egy mustármagnyi Hit, érdek nélkül, csakúgy, Adni … mindenek alapja … Hit, Remény, Szeretet … szeressünk hát, mutassuk ki, Higgyünk! … és ne csak Istenben és vasárnaponként, elméletben „könnyű” … hanem Egymásban és Tettekben mutatva … jót erősíteni … ami amúgy legjobb nekem is, hiszen visszahat, abban növekszünk, amit adunk, Erősödik, aki a jót Erősíti … próbáld ki! … nem kell világot megváltani, tévedés … a világmegváltás menekülés volt … halogattam, hogy szembenézzek a jelen kihívásaival, kerültem a Felelősséget … az Igazság ugyanis, hogy a Világ NINCS … így, külön, tőlem függetlenül, nincs – tehát megváltani sem lehet, amíg kívül próbálom … a Világ, a Valós, ami Van az a Kapcsolódás … hogy Kikkel és Hogyan – ami belőlem indul és a másik ember a felülete … a Világ tehát ez együtt, interakció, én ÉS a másik ember … aki ITT áll előttem, MOST … és jól jönne neki a Hitem … itt és most … Adjuk hát, Higgyünk … vállaljuk a felelősséget, bátorítsunk, győzzünk … mert a Világ a Kapcsolódásunk … és nem kell nagy dolgokra gondolni, egyáltalán … mindennapok,  apróságok, mosolyok – igenis VAN mit adjunk, és igenis ELEGEK vagyunk hozzá … mindEnki … tehát, igen, győzhetünk … de csakis Együtt … ADJUK hát a Hitet … a Hitet, a Reményt, a Szeretetet! : )

Élet a táncon Túl.

A tánc sem a Cél … csak folyamat … sőt … az sem … csak egy állomás … pontosabban korszak … egy Szakasz jellemzője – és elmúlik … ez is, a Tánc IS … pontosabban addig finomodik, míg már észre sem vehető … mert ez a Rend … NAGY amplitúdóval indulunk, mind, lelkesen, picit vadul, tudatlanul és ezért öntörvényűen … persze, hogy felrugjuk, letapossuk egymást, hiszen nem megy, nem mehet, amíg mindkettő vezetni akar, és úgy sem, ha egyik sem … a korai kapcsolatok ideje ez … a helyrehozhatatlan kapcsolatok ideje … mert azokban az időkben még nem lehet, nagyon nehéz megbocsátani, ha letaposták az embert … életre szóló sebek … szavak csak, gyakran, egy-egy tekintet, egy fejcsóválás, amit a másik soha nem felejt el, amin csak évekkel később jut túl, addig semmiképp, amíg a felelőst bennem, tehát kívül véli … a szélsőséges lobogás, a külső tényezőktől függő boldogság szélsőséges visszahatásai … Inga a szélső állásban … de az inga Leng … a korai kapcsolatokba belehalunk, mert bele kell haljunk … és a mélyponton – sosem előbb – váltunk, mert jobbat remélünk … Tovább

Az ember igenis TUD repülni.

… csakhogy, igen, segédeszköz ÉS többségünknek kis segítség is kell hozzá … segédeszközt az álmainkból konstruálhatunk … és persze, kinevetnek sokan, de az mindegy … naná, hogy valószínűtlennek tűnik, nyilván – egyáltalán nem biztos, hogy működni fog, hiszen épp ez az újítás, a Férfi Út lényege, hogy pont így még soha senki sem próbálta … nem kell, nem szabad rájuk hallgatni … csak tapasztalva tudhatom meg … és akkor sem biztos, hogy elsőre … tehát: kitartok-e? … újabb, egyre jobb változatok … mint Edison, sok-sok izzó után sikerül csak a Fény … mindannyiunknak … és igen, még Edisonnak is jól jött ehhez segítség … segítő, aki HISZ … abban, hogy sikerülni fog … pontosabban, nem is abban, hanem bennem … Bízik … ami a Nő erőssége … de még így is bátorság kell hozzá … megépíteni, kiállni, kitartani, lendülni … viszont ÉRdemes … hallod? … továbbá, úgy tűnik, gyakorolható … tehát csak egyetlen kérdés van: hogy belevágok-e? … : )

Elég vagy! … bármi is az … amit el tudok képzelni, azt meg is tudom csináni.

Nem kell a másiknak teret adni.

… mármint igen, de nem egymás között … hanem épp közeledni jó, összeragasztódni … Platon által megfogalmazott idea a négykezű és nagyálábú ember, aki széttépetett, és azóta keresi a Társát, akivel minden szempontból kiegészítik egymást … igen … de vegyük észre, hogy NINCS tér a két fej között, sőt egyesülnek, összenőnek, hiszen EZ a vágyuk … nem ott van a Tér … hanem KIFELÉ van … ugyanis pontosan ellenkező irányba néznek … nagyon fontos ez … hogy csak akkor valósulhat meg a Tér, ha nem egymást fürkésszük, hanem, ellenkezőleg, egymásnak hátat fordítva közeledünk, és ÍGY olvadunk össze … HÁTTAL … ami a Bizalom … a másikat érzem, a Részem, bennem van, arra nem is nézek, nem kell, mert nem a szemeimmel Látom … érzem, minden rezdülését regisztrálom, követem … nézni pedig a fejemből kifelé nézek, arra, ami kevésbé részem … a Társammal Egységben vagyunk … benne BÍZOM … nem látok a hátam mögé, de nem is akarok arra nézni, nincsen rá szükség … ez a Férfi Nő egység – és az Erős Férfi-Férfi szövetség titka is … hogy hát-Társak vagyunk, hogy közöttünk SEMMI Tér nincs … tehát se falak, se titkok, se szégyen, se bűntudat, se elhallgatott vágyak, se rejteni próbált szerepek … semmi … nincs, nem lehet – közöttünk nem.

Tovább

A Férfinek NINCS pénze.

… legkomolyabban … a valódi Férfinek egy fillérje sincs … a tegnapi gondolatkört folytatva ez is fontos, hogy NEM a Férfié a pénz … a kissárcoknak még van pénze, hisztis királyfiknak is, de a Férfinek már nincs … hanem a Férfi számára csakis közös pénz Van … az Együttességünk jelenik meg a világban, a Nő által támasztott Férfi, a Férfi által Irányt kapó Nő, szét sem választható … tehát a Férfinek NINCS többé egyedül elért sikere … semmi … eddig sem volt, de immár Látja is ezt … hogy egyáltalán semmi nem egyedül a Férfi érdeme … az enyém sem … MINDEN siker, és MINDEN pénz, amit valaha kerestem részben Nők jussa, együttes érdem … mert MINDEN helyzetben türöződtem Nőkben, támaszkodtam Nőkre, töltődtem Nők által … tehát igaz ugyan, hogy én ejtettem el a mammutot, de a Nő nélkül fel sem ébredtem volna reggel, hogy a lesre időben kiérjek … : ) … sőt … ugyanezt továbbgondolva valójában NEM is én ejtettem el … mert lehet ugyan, hogy az én dárdám repült, az én kezem lendítette – de vagy tízen cserkészték … igen …. egyedül neki sem mertem volna vágni a vádászatnak, el sem indultam volna hazulról … tehát szó szerint CSAK köz-ös pénz van … férfiak együtt vadászunk, KÖZÖS a zsákmány, és a felosztásakor kapott rész pedig a Férfi-Nő-Gyermek együttességé … ami a Család … nagy dolog ezt megérteni, Férfi, de Nő számára is … mert innnetől a KÖZÖS eredményünk a sikerkritérium, tehát így már nem külön külön próbálunk keresni, vadászni – mert innentől világos, hogy csakis közös lehet a cél, sikeres csak együtt lehet az erőfeszítés.

A kétkeresős modell hibás.

… több szempontból is … egyrészt leveszi a nyomást a férfiról … mert havi 300 (150) + havi 200 (100) = havi 500 (250) … ami szűkös, persze, picit, de elvagyunk … havi néhány százból el lehet karistolni, így tehát a Férfi nem, hogy nem fog bele a dédelgetett álmába, de a Nő visszatartja, ahelyett hogy segítené … szó szerint, mert azért jutalmazza, ha NEM kockáztat … tehát nem változtatnak … mert van mit veszíteni, hiszen egész jól elvagyunk, együtt … holott minimum ötös, de inkább tízes lehetne a szorzó, pénzben IS, ha mernének kockáztatni … ha a Férfi merne belevágni abba, ami a Dolga, amire valóban született, ami régóta vonzza, amitől erősen tart, ami kockázatos … azonban nehezen kockáztat, akinek van mit veszíteni … aki nem hisz magáról többet … mely okból, mivel nem hisz – és magában senki nem hisz, bármi is a látszat – így nem megy egyedül … csakis a Nő HITÉVEL megy, ami a Nő dolga, hogy BÍZIK a Férfiben, bátorítja … csakhogy, aki a havi közös 500-at … 400 / 300 / stb … akarja fenntartani, az fél-ti, tehát az nem kockáztat, nem bátorít Újra … hiszen „elvagyunk” … no és ezért Tovább

Newer Posts
Older Posts