… napi élményem ez, hogy nem értenek … „súlyosbítva” azzal, hogy az ember nem értheti, ha valamit nem ért … : ) … vannak napok, amikor ez megvisel, amikor akarom, hogy értsenek, hogy értsen, merthiszen Látom őt, és Látom a Falat, a Tévedést, az Önbecsapást, a Következő Lépést, az Ösvényt előtte, Aki Ő, és Ahová Tart, minden, szinte minden buktatóval, és pontosan tudom, hogy hogyan kerülhetné el, mert SOKSZOR estem magam, és megtanultam, és SOK hasonló utat láttam, és mind megtanultuk, mind ugyanazt … de nem lehet … : ) … és tudom, hogy ez JÓL van így, de mégis, vannak napok, amikor nehéz … amikor megvisel, hogy pedig igenis MEGVANNAK a válaszok, ilyen és ilyenebb embereknél, mint én – pontosabban nem nálunk, hanem rajtunk keresztül hozzáférhető, élő Kutak … és nem értenek, nem is akarnak, nem is próbálnak érteni, helyette vitatkoznak, be akarják bizonyítani, hogy tévedek … pedig nem … mármint én igen, joósistván tévedhetek, de Én nem … külön vicces eközben, néhanapján elkeserítő, hogy Látom magamat Benne … az Utat, az Állomást, ahol jártam, hiszen magam is ugyanúgy bizonygattam a mostani álláspontom tévességét, mint ahogy azt most ő teszi … az ember nem érheti, ha nem Ért … és ez nem baj, hanem Lecke és Lehetőség … nekem is … nem kell, hogy értsenek, hanem a dolgomat kell tenni, Lépni, tovább, és Tovább, és TOVÁBB … és igen, felelősségem kapcsolódási felületet adni, hogy aki akar, sőt, aki tud, tehát aki nem akar, az meríthessen, erősödhessen, rajtam keresztül is … ez Dolgom – az azonban nem, hogy azon erőlködjek, hogy hogyan juthat ez minél messzebb, minél többekhez, minél érthetőbben, minél olcsóbban el … az nem az Én dolgom, hanem mások tehetsége, történik magától, és majd érkezik további segítség, amikor időszerű … az én dolgom, az Én Dolgom … aminek alapja az eszközt, a joósistvánt Rendben tartani, tehát adásban lenni, és kérni, amikor időszerű, a Jó Harcban kitartani, kapcsolódásra felületet adni … és ez másrészt óriási Öröm is, az ÚT, nekem, szavak alig vannak rá, amit akkor érzek, amikor valami, mint EZ, megszületik … mert OLYAN nagyon Szép … és ÚGY tudok ilyenkor örülni, hogy igen, ez JÓ, mert Igaz, mert Időszerű, aminek a Szépség csak „tünete” … az időszerű mindig Szép, mindig Jó, mindig Igaz … még ha alig értik is, így és ezért VONZ … miközben egyszerűsödik, tehát vonul vissza, tehát lesz egyre kevesebbek számára Látható, Észlelhető, Befogadható, Érthető … hmm, igen … ha az ember szélesíteni akarja az Üzenetet, mármint, ha a befogadókkal, „tömegbázissal” foglalkozik, akkor stagnál, tehát az Üzenet sem tisztul tovább, tehát koszolódik, mert hiszen a személy a Csatorna, amit az Akarás „szennyez” … Tovább, csak Előre lehet Lépni … ami igen, elszakadást eredményez, szükségszerűen elszakadást kell eredményezzen a tömeges érthetőségtől.
Öröm, ha megosztod!
