Én Vagyok

Sokan mondják, hogy találkozzunk félúton, azonban ez lehetetlen … félút nincs, hiszen, ha lenne, már közelebb mentünk volna egymáshoz, már nem lenne köztünk a távolság, a szakadék … a félút tehát a szakadék közepe, egy pont a levegőben, a semmi … és sokan próbálnak ott találkozni, mégis … kompromisszumnak hívják, ami lényegileg ömagam megerőszakolása, és ezzel együtt álló elvárás arra, hogy a másik is „mindent megtegyen”, tehát megerőszakolja magát … másrészt mégis jó megpróbálni … mert a félút, tehát a kompromisszum értéke, hogy elképesztő erőfeszítés, mert kötelek és/vagy hídépítők kellenek hozzá, és ha meg is oldjuk is instabil, hiszen függőhídnál többre aligha tellik, mozog, folyamatosan, kötött, gyorsan errodálódik, áthaladásra bár alkalmas lenne, a két part között, de egy sátor, pláne ház már nem fér el rajta, és ha mégis megpróbáljuk felhúzni akkor idővel bizonyosan leszakad … no és ezért JÓ a félút … mert így tapasztaljuk meg, hogy nagyon-nagyon nehéz elérni, ha sikerül is ideiglenes, és végül teljesen elkerülhetetlen a zuhanás, a szakadék alja, az abszolút mélypont … ráadásul ez minden téren így van, párkapcsolat, munka, bármi … és ez minden téren nagyszerű … mert bele KELL zuhanni, hogy elengedjem a vélekedésemet, hogy lehetséges, csak és kizárólag a szenvedés tud erre rávenni, tehát például ezt itt olvasgatni is felesleges, hanem NYOMÁS hidat építeni a vágyott túlpart felé, találkozzatok félúton, meg KELL próbálni … Tovább