Soká voltam büszke … hogy lám, én felelősséget vállalok, micsoda ember, mert ÉN igenis kiállok azért, ami szerintem érték, és Közösséget indítok, és Serpa Szolgálatot, és facebook oldalt, és írok, és nyilatkozom, és előadást tartok, és tabukat döngetek, és podcastot sugárzok, tízezreket inspirálok, példa útján, mert csak így lehet, és ha kell kapcsolódom is, személyesen, és rendelkezésre állok, beszélgetek, segítek, akinek tudok, és vezetőket támogatok, és Alapítványt alapítok, mert igen, felelős vagyok, másokért is, és hogy aztán végül – a legnehezebb – már magamért is felelősséget vállalok, és pénzt kérek, és előfizetést vezetek be … nagyon büszke voltam erre, a „felelősségvállalásra”, hogy „cselekszem”, és írtam, és tanácsoltam …
Holott „egy fenét”.
… ellenkezőleg … soha, semmikor NEM vállaltam felelősséget … „tudatosan döntve” … nem volt ilyen … a fenti esetek egyike SEM volt ilyen … hanem történt … amikor eléggé, nagyon, sőt, BRUTÁLISAN szenvedtem, amikor a szubjektív gödörben nem láttam már más lehetőséget, amikor már minden elkerülő stratégiát kipróbáltam, a „nagyszerű” racionális ötleteim mind kifogytak és a halogatást sem bírtam már tovább … akkor … végül … dühömben … de mindig csak akkor … megadtam magam, és átengedtem, amit épp érzek … egyszerűen csak … tehát követtem azt a legmélyebb, a totálisan irracionális érzetet … arról, hogy mi IDŐSZERŰ … és ennyi … és semmi felelős nem volt ebben, hanem egyszerűen csak addig „okoskodtam”, míg elfáradtam az ellenállásban … most is ezért írok …
Megadtam magam.
Ennyi … a felelősségvállalás lényege, hogy NEM AKAROK FELELŐSSÉGET VÁLLALNI … csak az valóban felelős, mert csak akkor vagyok valóban benne abban, amit csinálok, teljes figyelmemmel, ha egy pici részem sem gondolkodik közben … sőt, nem is figyelmemmel, mert magamnak sem vagyok tudatában, csak írok, indokolatlan a birtokos jelző … teljes figyelemmel … amit akarva nem lehet … mert akarva részben leköt az, aki akar, bennem, akinek vágya, célja van, amit eléri törekszik, és ahhoz folyamatosab viszonyít, azthiszi ő tudja, ő kell tudja, és irányítani próbál … ami épp kiszakít, tehát torzítja az ereményt … hmm … az felelős, aki nem tud róla … amikor nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál jobb, na az … sem, hogy hová tart, sem, hogy mi lesz belőle, és mégis, teszi, ahogy érzi épp, na EZ a felelősség … ami tehát nem vállalás … csak Élet … amikor Vagyok … „csak” … Én.
Öröm, ha megosztod!
