… még … nem egészen … rám is igaz, amit tegnap a nőkről írtam, persze, hiszen lenne Társam, királynő az oldalamon, ha már Férfi lénnék … másrészt elképesztő a folyamat, már eddig is … az önfelvállalás lépcsőfokai, egyik a másik után, ahogy bontakozik a táj, az áttekintés, fokozatosan emelkedve, ahogy érkeznek emberek, munkatársak, leckék, tanítványok, helyzetek … csodás … az Út … meglehetősen nyilvánosan járom, és ez is lenyűgöző … a sok, SOK visszajelzés … ezzel kapcsolatban, amit irogatok itt … hogy érték, sokaknak … csoda, de megtévesztenem magam akkor sem szabad … nem készen vagyok, nem mester, akit mások okulására küldtek … egyáltalán … hanem csak egy hisztis királyfi, én is … aki akart, eltévedt, kínlódott, boszorkányok kunyhóiban “kéjelegve” “senyvedett”, kardot, Ügyet, paripát talált … és aki ezzel, igen, kiért az erdőből, valóban … ami azoban NEM a Cél … egyáltalán … hanem a senkiföldje … az “Erdő” és az “Országom” között vagyok … fontos és értékes korszak, de még nem a cél … sőt … MOST az ugrás jön … tudom … és minden együtt hozzá, Látom, de még így is gigantikusan félelmetes … az Ügy hozott ki, ez fontos … a Lépések hoztak ki … egyik a másik után … bukásokkal, sőt, szakadékokkal, de mégis, a belül érzett Irányba, kitartóan, az érteni akarásban egyre kevesebbet vesztegelve … a Helyem és a Funkcióm, hogy elkezdtem felvállani … a Férfi LÉP … választ, dönt, minden pillanatban … ezek az írások is csak erről szólnak … a kihívásaimról, az elakadtságomról, amik a kincseim …

mindez tehát elsősorban terápia

… magamnak írok, abszolút önzés … is … mert írásban dolgozok föl … sőt, írásban tükröződöm … mert nem én dolgozom fel … egyáltalán … csak foglalkozat egy téma, írni kezdek … és mindig, kivétel nélkü MINDIG gazdagszom a folyamat által … terépia tehát … és épp ettől releváns … mert sokan vagyunk hasonló cipőben … emberek, Férfiak, Nők … releváns, mert SOK tapasztalatom van, sok saját, és jönnek is hozzám, egyre többen, így egyre többeket, egyre jobban Látok … és azonosak vagyunk … EZT Látom … a színek egyediek de a Lényeg azonos … az Ember, a Férfi, a Nő … ennyi … ettől releváns – és mert őszinte … a legmélyemről szólok, amikor írok, csak így működik, terépiaként is csak ettől … mert az ember önmaga mélységében valahol átesik … és innentől már több mint én … az egyediségem mélységének extremitásában az Univerzális Van … az Én Vagyok … EZ a Kapocs, köztünk, ÍGY vagyunk Egy … és igen, EZ a Férfi dolga … a legmélység, ODA lemenni, felhozni, elmondani, amit OTT talál … picit sem vagyok különleges, ebben, egyáltalán nem – hanem MINDEN Férfi dolga … ez … felvállalni, amit önmaga legmélyén talál … Ügyet, Érzést, Szavakat, Bármit … ami Van, Azt … Istent … mert a legmélyén csak az van, Ami Van … mind ÉN kinek … és Ami Van, az valójában Az, Ami Születik … hiszen semmi nem Van, máris elmúlt … tehát csak Az Van, Ami Születik … és EZ a Férfi dolga – szülni, folyamatosan … írtam már erről … önfelvállalás … ezért MINDEGY, hogy Ki Vagyok … teljesen, hiszen máris elmúlt … csak a következő Lépés számít … felvállalni … Aki Lenni Akarok

… tehát nekem sem irogatás a dolgom …

egyáltalán nem … mármint megosztásban kell legyek, igen, de a fő funkcióm nem ez, hanem a Helyemre beállni … Ami Lelkesít, Akivé Lenni Akarok … azt az embert mutatni … “tégy úgy mintha már az lennél, aki lenni akarsz” … igen … EZ a Férfi dolga … Ügyet képviselni, vezetni … a Játékos Tér … hogy mindkettő meglegyen … a Játék és a Tér … EZ a Dolgom … kenyeret IS adni … és gyakran van abban halogatás, amikor írok … mert addig sem cselekszem … holott “a Férfi NEM vár” … hmm … igen … én itt ilyenkor részben a Hiányomat, az Űrt írom ki … mert nincs kinek este elmondjam … az egész világnak mondom tehát … igen, ez van, “nyilvános leánykérést” játszom … másrészt ennek is megvan az értéke, persze, hiszen Rend Van … JÓ tehát, hogy még nincs Társam … ha lenne nem irogatnék … nem ennyit, nem így … Rend Van … kellenek ilyenek is, mint én, aki irogat … nem örökké, de hogy látszódjék ez a korszak, hogy meglegyen, dokumentálva, hogy olvashassa, akinek időszerű … egy Férfi születése … lehetne a cím … ez itt belső narratíva arról, ahogy rágom ki magam … a sötét erdőből … a megadásig, ami az Ugrás az ismeretlenbe … erről írok, mindvégig … a peremről … féllábbal már ellendültem … zuhanás jön … időnként úgy érzem, már repülök, de nem … Bízom ugyan a szárnyban, de csak elvben, még nem Tart, nincs kenyér … hamarosan … az élet igenis HARC … ki kell állni … vár a következő ütközet … mindig VAN következő … magam “ellen”, természetesen, az újabb bátor döntés … Ügy, Társak, Szolgálat … Élet Közös Kockáztatása az Ügy oltárán … Aratni … nagy dolgok ezek … hogy tökéletes vagyok, mint bárki, de sosem Kész … Hála, hogy leírhatom mindezt …

na ezért nincs Társam … még

… sokan kérdezgetik ezt, hogy miért, ha ilyen jól tudom , akkor miért nincs … hát ezért … mert még NEM álltam bele az Országomba … majdnem, de épp még nem … most … változás van, jön, érkezik … tudom … sokan hiszik, hogy körülöttem zsonganak a Nők – de nem … mármint igen, de nem Nők … hiszen ÉN magam nem vagyok Férfi, még … csak majdnem … azaz Nők sem lehetnek körülöttem, csak majdnem Nők … királylányok … tükör ez is … Te nekem – Én Neked … igen … Tükör vagyok Neked, aki ezt olvasod épp … lehet tanulni belőle, vagy legyinteni, vagy lesajnálni, vagy bármit … : ) … de MUTATOM a tükröt is … hogy halogatok … hogy Úton vagyok, de nem kész … nem Férfi … a saját fogalmaim szerint MÉG nem, ugyanis a Tér adás azt is jelenti, hogy a Férfi felelős, magáért és másokért, tehát kenyeret ad, nem csak hobbit, de megélhetést is … és én még nem … majdnem, de nem … immár tehát kérnem is kell, hogy adni tudjak … az Ugrás … kockára tenni mindent, az egészet, évek munkáját … aratni és abból újra vetni és így nő a gazdaság – vagy bukni … mutatom ezt, és akár észre is veheted … ha engem olvasol, ha mindez megérint, leköt, ha könnyek tolulnak, hogy akkor NEM … Te sem vagy Nő … majdnem, de nem … amint nekem is ki kell még tenni, felvállalni, ami bennem van, ÉS megcsinálni jól … EZT … tehát felhagyni a halogatással, várással, Női viselkedéssel … úgy Neked is, de ellenkezőleg … felhagyni azzal, ami a Férfi dolga … persze, hogy elképesztően nehéz … nekem is az … de így van, akkor is … EZ a feladat … így egészítjük ki egymást … csak így lehet …

A Férfi Lép, vezet, beenged – a Nő Vár, követ, behatol.

… izgalmas ez … most … írni … jön ugyanis tovább … hogy … a Férfi NEM blogol … a királyfi még igen, a vándor is, főleg a vándor, leghangosabban, sőt, legnagyképűbben épp, amikor totálisan eltévedt, ahogy én is tettem – mind vándor, aki hangos, mind tanácstalan … de a Férfi már NEM … nem irogat … hanem a Férfi cselekszik, ÉL … válaszol, amikor kérdezik, halkan, nyugodtan, derűsen, de főleg a példájával tanít … AHOGY él … és így kerül a Hogyan a Helyére, ami a Női minőség … a Férfi cselekszik … és este, az ágyban a Társával beszéli meg az ilyen témákat … mert igen, mindez, az EGÉSZ amit én itt írok EGY Nőnek szól … kell szóljon – szólhat csak, végül … a Rend-ben lévő Férfi életében … Társ, Aki Ért … ennyi … biztos olvassa majd, ő is, talán épp most … Neki szól, Neked, legelsősorban – magamon, tehát a terápián túl … mert EGYség a Rend … igen, jéé … tehát férfi Tanítók NEM kellenek … egyáltalán … ma még igen, de később nem … nem így, nem szavakkal … amint Rend Van … a Férfi ÉL, és a Nőre támaszkodik … Vezet … Példával, akik utána jönnek, Férfiakat, lábmosás által, mert CSAKIS az valóban vezetés, a Szolgálat … Társa, a Nő, pedig fonóba jár … meghallgatja a fiatalokat … támasz nekik, a tapasztalatai által, ő is … bőségéből ad, mesél … fiataloknak, gyermekeknek … hogy Vele és az ő Királyával mi és hogyan volt, mielőtt az országukat elfoglalták volna … elmondja … vagy példázatokat költ, meséket tanulságokkal … minden benne a mesékben … ezért … régmúlt idők Bölcs Asszonyai szólnak hozzánk a mesékben … a fonó … a gyermeki ágy … a királyi udvar … az ősi … az Egyetemes.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!