Az első KIRÁLYNÉKÉPZŐ indulásának évfordulója alkalmából az irracionális lépések fontosságáról szeretnék ma írni, mert az elmúlt évekre visszatekintve egészen elképesztően kiszámíthatatlan történet alakult velem, ami talán Számodra is lehet is érdekes. Mese következik tehát. Igaz történet – a saját történetem – arról, hogy milyen egészen elkpesztően kiszámíthatatlan az emberi élet alakulása, miközben pedig napról napra hittem, hogy én aztán tudom hova tartok, mindvégig. De nem. Nem tudtam, aminek nyilvánvaló bizonyítéka, hogy egészen máshova jutottam, mint ahova gondoltam, hogy tartok – és hol van még a történet vége… Tanulság, ha esetleg eddig olvasod csak, vagy ismered már a sztorit: A ráció önközpontúság. Hanem igazodni kell.

Az irracionáisat MUSZÁJ merni választani annak, aki Boldog szeretne lenni. 

Node kezdődjék a mese… Magányos és frusztrált bukott vállalkozó, „semmirekellő szépfiú”, „öntelt pöcs” voltam tíz évvel ezelőtt, amit írásban kezdtem először feldologozni, terápia gyanánt számomra ez vált be, aminek az envagyok.info blog már sokadik lépése. [Irracionalitás 1.]

Aztán az elmúlt évek egyes írásai nyomán nők kezdtek felém áramlani, hogy a férfi működéséről „tőlem tanuljanak” – nagyképű ez így, mondjuk inkább, hogy velem esettanulmányként kapcsolódva a férfiak működését jobban megértsék, amiből egy éjszakás kalandok, majd egyéni konzultációk sorozata indult. [Irracionalitás 2.]

Egy idő után sok lett már, és kihasználva is éreztem magam, hogy csak jönnek, és mondják, tehát kiegyenlítés gyanánt pénzt kezdtem kérni – mármint a beszélgetésért –, anélkül, hogy erre bármilyen szakirányú képesítésem vagy végzettségem lenne. [Irracionalitás 3.]

Újabb idő elteltével az azonosságok kezdtem zavarni, hogy ugyanazt ismételgetem változó embereknek – továbbá, hogy mindenki mennyire egyedileg sors-üldözöttnek véli és éli meg magát, miközben a történetek nekem hallgatóként megdöbbentően hasonlatosak, tehát csoportokat kezdtem szervezni, nőknek, hogy így magamat részben mentesítsem, és egymást is jobban lássák a résztvevők, hogy nincsenek egyedül. [Irracionalitás 4.]

Ezután a történetek hasonlóságai ütöttek a fejembe szöget, mintákat, szabályokat, megállapításokat kezdtem immár általános érvénnyel tenni, férfi és nő működés „szakértőjeként” ezt és azt kinyilatkoztatva, „igazságom” tudatában előadásokat és NLCafe interjút is adva – 321 312 Like – amiért aztán kis híjján fejemet is vették, mégpedig nem csak nők, méltán. [Irracionalitás 5.]

Nem volt persze elég. Sőt. Könyvet kezdtem a témában írni, majd miután az picit vaskosra sikerült egy ábrába foglaltam az egészet, tehát a férfi és nő születésének korszakos modelljét össze – lánglelkű Newton alma okozta púppal a fején, mert attól még, hogy mások nem fogadják el nekem ebben igazam van. [Irracionalitás 6.]

Tehát iskolát indítottam. Tapasztalatokon alapuló iskolát, mert én magam tapasztalatok által tanulok, és Lelkesített, hogy bőven van másoknak mit adni – önjelölt vátesz, majd ÉN segítek Nektek. [Irracionalitás 7.]

Szinte pontosan egy évvel ezelőtt jött aztán az ötlet, hogy a nagyböjt végül igazodásról kell szóljon, mért is ne segíthetnék ebben konkrét új  tapasztalatokat adó tréning sorozattal, aminek eredményeként született meg a KIRÁLYNÉKÉPZŐ – Amazonoknak, egy házifeladatokra építő előbb öt, majd négy alkalmas képzés. Meglepő siker volt. [Irracionalitás 8.]

Kivéve, amikor nem. Többen panaszolták ugyanis, hogy túl heterogének a csoportok, nagyon különböző állapotú emberek vesznek bennük részt, továbbá a heti gyakoriság picit sűrű, az ár kicsit magas, és a férfi csoportvezető személye bár autoritásnak hasznos, de a csoport intimitásának mélyülését korlátozza.

Elgondolkodtam ezen nemrég [Irracionalitás 9.], és arra jutottam, hogy a (házi)feladatok nagyon hasznosak, de írásban is ki lehet őket adni, és magukat a csoportokat talán mégsem nekem kell immár tartanom – ami szépen összevágott azzal, hogy egy ideje elkezdtem megkeresni engem emberek [Irracionalitás 11.], hogy az időközben megszületett, a korszakos ábrát használó Egológia módszerről [Irracionalitás 10.] hogyan tanulhatnának.

Eddig a történet.

A KIRÁLYNÉKÉPZŐ ezennel részeire bomlik, mostantól egymásra épülő korszakos csoportok formájában él tovább, kétheti találkozásokkal, sokkal alacsonyabb havidíj mellett. Elemei – örömmel jelentem be, a következők:

  1. HOL JÁRSZ? – alap, hogy melyik korszakban tartasz, őszinteség
  2. FÉRFIKÉP-ZŐ, Amazonoknak  – ha még nincs meg a konkrét jelölt
  3. FÉRFISZELIDÍT-Ő, Hölgyeknek – ha már tudod, ki a konkrét férfi
  4. VILÁGSZÉP-S-ÉG – ha Lelkesít, választottátok egymást, Szeret

Változtatunk tehát, szinte napra pontosan egy évvel az indulás után, a korábbi KIRÁLYNÉKÉPZŐ élethelyzetekre koncentráló speciális változatai indulnak. EGY folyamat elemei, egymást követő korszakok számára – és igen, bár eleinte én is résztveszek majd még, de főként csak, hogy mindenki tapasztalhassa, hogy mennyire nem is biztos, hogy kellek [Irracionalitás 12.]. Egológusok a jövő, akik által immár vidéken is hamarosan indulunk, amint rátermett vezetők érzeknek.

Hogy kik az Egológusok?

Emberek, akikkel egyezik a meggyőződésünk, hogy férfi és nő korszakokon, azokat elválasztó válságokon keresztülhaladva fedezi fel igazi önmagát, tehát helyét és boldogulását – akikkel közös a törekvés, hogy másoknak ebben segítsünk. Bővebben róluk itt – az Egológiáról pedig emitt. Feladatok változatlanul lesznek, továbbá zárt Facebook csoportban folyamatosan is a tagok rendelkezésére állunk, az alkalmak közötti élmények feldolgozását közösségben segítjük.

A tanulság?

Belevágtam valamibe, amiből nem egyszerűen csak érték lett másoknak, és bővülő jövedelem nekem, hanem legújabban egy világkép, egy módszer és egy születő közösség megélhetési forrása is. Sokszor és sokan kinevettek közben. Családban is, régi „barátok” is. Szembe vagy a hátam mögött, vagy országos média hasábjain – méltán. Olykor arrogáns voltam ugyanis. Gyakran. Megadom ezt a kritikusaimnak, sőt hálás vagyok, hogy rávilágítottak. Hmm. Az egyik legnagyobb emberi „vétek” – nem az, de hatalmas önbecsapás és igazi öngól – azt képzelni, hogy az ember tudja kicsoda, és hogy hova tart.

Nem igaz.

Sőt, ha bármi, legfeljebb az ellenkezője igaz, hogy az bizonyosan nem vagyok, akinek hiszem magam, és oda bizonyosan nem tartok, amit elképzelek épp magamnak. Ezt tapasztalom, ezt látom magam körül – hogy az irracionálisat, tehát az ITT és MOST Lelkesítőt merni választani miden félelem, és bármilyen külső ítéletek ellenére az egyetlen legfontosabb kulcs. MERNI nem tudni. Ez ugyanis az igazság. Nem tudom, ki vagyok – nem tudom, hova tartok. Sőt ki merem jelenteni, hogy szerintem tévedsz, ha Te azt hiszed, hogy Te igen. Ami persze nem baj. De a nagyböjt talán jó alkalom elmerengeni ezen… mert „helyes” továbblépés csakis a tudni akarás, a Jó Lépésre vonatkozó görcs oldódása után lehetséges. A szenvedés vége megengedni. Önmagunk. Bármit is jelent.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!