Játszóterek egymásba ágyazott szövedéke a világ. Ügy, Közösség, Vállalkozás, Ország, mindegy hogy hívom, Játszóterek, amikről azt hisszük mi építjük őket, de valójában történnek. Általunk, is, persze – vagy más által, ha én nem csinálom, akkor fogja más, és tapasztalnak az emberek, tovább, mindenki amit időszerű, állapota szerint, mert ez a Lényeg, az egész Lényege. Ez. A kapcsolódás. Amit a játszóterek szolgálnak, hogy magunkat csak a másikban láthatjuk meg, s így bár látszólag mindegy, hogy építem-e, szinte felesleges, mert ha én nem, akkor fogja úgyis más – azonban mégsem, nem mindegy, mégsem, mégpedig magam miatt nem az. : ) Tovább
Ego Show #8 – Szétesve
- No ez az az adás, amit nem ajánlok, sőt óva intelek, a totál szétesettség állapotában beszélgettem tegnap, „látszon ez is” mottóra … másrészt, hogy a szívesség mért veszély, és hogy milyen tanulságokat érzek, az talán mégis érték – nekem az volt, amikor újrahallgattam.
- )
Podcast: Embed
A mestereket el kell hagyni.
A mestereket el kell hagyni. Legyőzni vagy csalódni, az igazán nagyokat kivéve. Az igazán nagyok önként félreállnak. Amikor időszerű. Jézus, Lao Ce, Szókratész. A mű beteljesítése a félreállás. Önként. Tér. Az utódoknak. Szellemi utódoknak, biológiához ennek semmi köze. Tovább
Felhívtam egy kurtizánt.
Lassúság Van. Szeretem az ilyen napokat. Amikor lassú. Minden. A hónap vége szokott ilyen lenni, nekem, 30., 31., szinte naptáron kívül, aztán elsejével a Lendület, újra … de addig Lassúság … a felhők, a séta, a bicikli, a korty, a szellő, a csók, a minden, lassssú … bár csók nem volt, ami fájó pont, hogy „hiába” vártam a Duna partján : ) … másrészt persze, hogy nem. Ugyanis nagyszerűen időszerű események történtek, egész nap, mint mindig. Szeretem ezt nagyon. A saját tapasztalatot arról, hogy valóságosan csak az Van, amit érzek. Mármint az Érzet, tehát nem az érzelem. Csak az Érzet Van. Az érzet az Igazság. Ami bár látszólag „csak” Igen és Nem, de ez pontosan elég, mert minden racionális, vagy érzelmi impulzusomra pontosan megfelel. Igen vagy Nem. Tedd vagy Ne tedd. Mindenre. Tovább
Lány csellóval.
Szembe jött velem egy lány, a minap, suhant a Duna partján, biciklivel, és cselló volt nála, és könnyű kis ruha, és barna, lobogó, vállig érő haj, és csodaszép kék szemek … láttam, látott, látta, hogy látom, láttam, hogy látta, hogy látom ééés … semmi … visszafordultam a bicklin, utána néztem, és mentem tovább, „időre”, ami persze, hogy kifogás csak, nem mertem megfordulni, utána menni, megszólítani … és ez az egész életemben így volt. Tovább