Régi vágyam teljesült tegnap. Ráadásul nem is akárhogy, hanem egy a Pireneusokon átvezető hosszú és forró napon, amikor végig hallottam a völgyben a csobogást, és majdnem letértem az útról, többször is, hogy testi épségemet akár kockáztatva, de lejussak a vízig. Aztán mégsem. Mert de egy hang belül szó szerint ezt mondta: „Bízz az Útban”. Tovább
Dönteni Kell.
Egy öreg Citroennel aludtam múlt éjjel. Igen. Egy garázsban. : ) … Tovább
Csapás? Ajándék.
Elszakadt a szandálom. Igen, tudom, hogy többen mondtátok, hogy nem jó ötlet, de én szeretem, alázatra szorít, fontos része az útnak. Bolea a következő helység, nénik ülnek az árnyékban, én egyből oda, szótár ki, reparacion, sőt, a ragasztást is kikerestem. Tovább
Az embernek Rítus KELL.
Döbbenetesen üres a templom, sőt, katedrális, pedig úgy tudtam a spanyolok vallásosak. Vasárnap van, esti főmise egy apró mellékkápolnában volt, holott a város tele, nagy a fiesta, védőszent és arató ünnepet ülnek. És mégis. Tovább
Senki nem Jó, csak az Isten.
Legyek. Döngenek körülöttem, mintha én is szar lennék. Trágya. Mint körben a földeken. És talán igen. Talán érzik, átlátnak rajtam. Hiszen tele vagyok trágyával, persze. Tovább
Kérj, és menj tovább!
Hát ez szép. Csuda gondolta, hogy úszószemüveg lesz a legfontosabb hiányzó tartozék, amit nem hozok magammal a vándorlásra. Pedig úgy néz ki. A végén még úszkálástól fogok végleg kimerülni, ha ez így megy tovább. :-) Tovább
Ego Show #10 – Úton
A Múzsa Csapda.
Lágynak és Nőiesnek tűnik, de közben kemény, nagyon, mert öntörvényű. Hozzáférhetetlen. Zárt. Sziget. Nekem kell utána menni, rá figyelni, sok szempontból nőként viselkedni mellette, miközben ő férfias, irányít. Legbelül félek. Elbizonytalanít. Tovább