Hogy miért a bűnösök? Hmm. Először is kik a bűnösök. Avagy: kik nem. Egyáltalán, mi ez az egész bűnös dolog… Tovább
Emberi törvény sosem abszolút.
Egy ideje foglalkoztat ez, hogy a násznép nyilván nem szomorkodhat, de honnan tudom, hogy mikor vagyok esküvőn? Továbbá mért ne lehetne örömömben böjtölni? Hmm. Aki böjtöl szomorú? Mondhatjuk, ezek szerint. Másképp: aki böjtöl, annak felfedeznivalója van, befele figyel, nem vesz külső ünnepségekben részt. Fontos, igen, évről évre fontos a böjt. Tisztulás, továbblépés, korszakzárás lehetősége. Változna ez, ha a legnagyobb tanító itt lenne épp velem? Akkor nem böjtölnék, avagy: tud ő nekem többet adni, mint a böjt tudna? Nyilván. Hiszen tőle és vele többet tanulhatok mint bármilyen befelé fordulás által, ép elméjű ember tehát rá figyel, követi őt, bármilyen évszak is van, a Tanító valóságosan felülírja a böjtöt is, Hatalma van rá, Jó nekem, ha hagyom, hogy felülírja. No hát ezért nem abszolút törvény a böjt. Sem. Létezik nagyobb. Kövesd, ha Látod!
–
Keresztelő János tanítványai egyszer Jézushoz járultak, és megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid viszont nem tartanak böjtöt?” Jézus így felelt nekik: „Vajon szomorkodhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek a napok, amikor elviszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.”
Mt 9,14-15
Veszítsd el magad!
Nincsen nagyobb tanács. És praktikusabb sincs. Elképesztően abszurd mennyiségű energiát tudok magamra pazarolni. Vágyak és félelmek, fantáziák és aggodalmak, nagyszerűségem és hogy nekem mi minden „jár” dédelgetése, ebből fakadó egó harcok napi szinten visznek órákat el. Tovább
„Illatosítsd be hajadat!”
Annyira nagyon szép ez. Az Üzenet. Az Ünnep. A Jelentőség. Karácsonnyal az Új Fény már megérkezett, miután Advent növekvő sötétsége a hiányt megmutatva erre engem felkészített, a lelkemben így helyet csinált, de igazán ez a folyamat, az ezévi pontosított Irány és Funkció befogadása a ma kezdődő negyven napos böjt és Húsvét által zárul csak le. Tovább
A Főnix Útja.
NE akarj reakciót. Van, hogy nincs. Sőt. Olyan is van, hogy távolság van épp. Nem feltétlen távolodik olyankor, pontosabban igen, de nem feltétlen Tőled, hanem gyakran a világtól. Minden Férfinak van egy magányos szigete, a lelke legmélyén, a kékszakállú várának legfelső szobái, ahova bár neki magának sem feltétlen jó, de el kell vonuljon olykor. Maga miatt. A Dolga miatt. Perspektíva és új erő miatt, a főnix útján a szenvedésbe bele és le és át, hogy aztán megfiatalodva térjen onnan egy újabb korszakra vissza. Engedd. Legnagyobb hiba nem engedni, mert mindenképp mennie kell, ha nem engeded most, akkor kicsit később fog, közvetlen azután, hogy Téged levágott előbb. Mert mennie kell. És aki nem engedi, akadály. Fontos ez nagyon. Hogy Férfi csakis az maradhat, aki hajlandó a halállal időről időre szembenézni. Mert így kapcsolódik az erejéhez, így fiatalodik meg. Alkalomról, alkalomra, a téli álom után tavasszal mindenképp, hogy lemegy oda, a lelke legmélyére egy hatalmas fákjával, bevilágít, aztán kardjával a falat megkocogtatja, erő sem nagyon kell hozzá, pontosan tudja, ismeri, érzi a gyenge pontokat, be is dől egy kisebb rész azonnal, életveszély, igen, félig maga alá is temeti, de nincsen más út, le kell az odvas résszel ilyen módon számolnia, évről évre, mert nagyot, magamat, Várat csakis sziklára építhetek, fel kell tehát MINDEN önbecsapást, minden hazugságot számolni, és aki ezt megteszi, aki ezt túléli jöhet újult erővel fel, szó szerint újult erővel, mert őszintébben, tehát Igazabban, tehát egyel ismét önazonosabban, miután egy rántással rakja aztán az országát maga körül helyre. A Férfi. Tavasszal. Farsang után a nagyböjt. Ez. Akár 40 nap. A husvéti újjászületésig. Engedd!
Sőt.
Jobb ötletem támadt, MOST, az írás által, meg is hirdettem tehát: A FŐNIX ÚTJA néven öt alkalmas tréninget tartok, Férfiaknak. Küldd nyugodtan, akit szeretsz!
Jelek.
Jelek. Minden pillanat az és jeleket kér mégis a hitetlen nemzedék, még a legközelebbi kör is. Könnyű lenne úgy. Az egyértelműség a választás, a döntés, a saját felelősség, a felnőtté válás megkerülése lenne – jó, hogy nincsenek jelek. Higgy. Ha mersz. Kövess. Ha mersz. Szenvedj. Ha nem. Még. Amíg hinni nem kezdesz.
–
Egy alkalommal farizeusok mentek Jézushoz, és vitatkozni kezdtek vele. Égi jelet kértek tőle, mert próbára akarták tenni. Ő lelke mélyéből felsóhajtott, és így szólt: „Miért akar jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek: ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet.” Ezzel otthagyta őket. Ismét hajóba szállt, és átkelt a Galileai-tó túlsó partjára.
Mk 8,11-13
Király, Pap, Katona, Kereskedő, Szakember, Önmagátkizáró vagy Nő.
Mi vagy? Király, Pap, Katona, Kereskedő, Szakember, Önmagátkizáró vagy Nő. Más nem lehetsz, mert egészen egyszerűen nincsen más szerep. Nos? Nagyon fontos ez. Tovább
A megosztás szaporít.
Tud-e az ember úgy adni, hogy neki magának nincsen. Pontosabban, hogy Annyi nincsen. Még pontosabban, hogy nem tud róla, hogy lenne Annyi. És lám, helyesen feltett kérdésben a válasz mindig benne: akkor derül ki, ha elkezdem. Fontos ez, hogy ahogy megosztani kezdem, amim van, csakis így derül ki, hogy az mennyi. Hmm. Soká nem tudjuk mink van, mit tudunk adni, mit Dolgunk, mígnem aztán, ha jól figyelünk arra, amit mások Akarnak, fa a gyümölcséről kiderül. De ez csak a kezdet. Mert a következő akadály, hogy van-e elég, lesz-e még, sőt, marad-e NEKEM, ha elkezdem megosztani. Soká vagyunk kicsiny hitűek. Más néven: önzők. El sem kezdjük. Pedig volna mit, és tömegek vágyják, konkrét tömegek, mert legtöbbünk esetében igaz, hogy ha következetesen adom, amit én adni tudok, az sokaknak lesz érték. Sőt, és EZ a csoda rész, a valóságos csoda, hogy: szaporodik. Megosztom, és marad, sőt TÖBB marad. Pontosan mert mások is bekapcsolódnak. Megosztom és ők is megosztják, amiről NEM TUDTAM, HOGY VAN NÁLUK EGYÁLTALÁN, mert hiszen nem mutatták, mert ugyanúgy féltették, mint ahogy én is, de aztán én megosztom és akkor ők is megosztják és mind megosztjuk és így napvilágra kerül a közös bőségünk és kész is a valóságos csoda.
Amit megosztunk, szaporodik.
Bizony. Ez minden. A másik érdekes kérdés pedig, hogy kell-e adni. Konkrétabban, hogy etetni kell-e, vezetőként, felelősség-e ez. A válasz egyértelmű. Nem KELL, hiszen senki nem kényszeríti, de a Hang köré gyűlő emberek csakis akkor maradnak, ha enni is kapnak. Csakis akkor tudnak maradni. HA enni is kapnak. Muszáj enni kapjanak, mert muszáj egyenek, tehát soká olyan helyen, térben, közösségben nem maradhatnak, ahol enni nem kapnak. Nagyon fontos ez. Nem azt jelenti, hogy az emberek bénák és éretlenek és képtelenek magukat eltartani, lásd az előző fejtegetést, nagyonis hozzátesznek, maguk munkájával aknázzák ki és sokszorozzák a kapott lehetőséget meg, tehát nem bénaságot jelent ez, hanem, hogy a világ Rendje, hogy kapcsolódni Igazán csakis ott tudunk, ahol az mindhárom síkon lehetséges. Ezért Dolga a Férfinak a Nőről gondoskodni. Ahogy a közösség vezetőjének is megélhetése kell legyen a munkájából ÉS másrészt az ő jó munkavégzése által megélhetés lehetősége kell szülessék a közösség tagjai számára, annak Rendje kell ilyenné alakuljon. Idővel mindenképp. Különben méltán továbbmennek az emberek, nem érdemes tartós figyelemre a vezető, az Ügy, lehetetlen tartósan követni, aki kenyérkeresetet nem törekszik teremteni.
–
Egy alkalommal ismét nagy tömeg vette körül Jézust. Mivel nem volt mit enniük, odahívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: „Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Ha pedig étlen bocsátom haza őket, kimerülnek az úton, hiszen többen közülük messziről jöttek.” Tanítványai így feleltek: „Honnan vehetnénk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy mind jóllakjanak?” Jézus ekkor megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét.” Akkor meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, hogy osszák szét. Szét is osztották a nép között. Volt néhány kisebb haluk is. Azokat is megáldotta és meghagyta, hogy osszák szét. Ettek, és jól is laktak. Aztán felszedték a maradékot: hét kosár telt meg vele. Mintegy négyezren voltak. Azután elbocsátotta őket. Maga pedig tanítványaival hajóba szállt, és Dalmanuta környékére ment.
Mk 8,1-10