“Ha Akarod, Te tudsz nekem segíteni!” – ki tudod-e mondani ezt? Hogy van ember, aki iránt így érzel, akiről Tudod, hogy tudna Neked segíteni, abban biztos vagyok, a kérdés tehát nem ez, hanem hogy ki tudod-e mondani. Felé. Valóban Mondani. Ami nem csak a szavakat, hanem főként az engedelmességet jelenti, hogy alávetem magam bárminek, ami ezután következik. Nem percekre, nem csak. Hanem tetszőleges időre. Követést jelent, odabízást, ráhagyatkozást, tehát, igen, nemgondolkodást. Jelent. A segítségkérés EZT kéne jelentse, ami helyett persze mi általában csak a meghallgatásig jutunk. És nagyon büszkék vagyunk magunkra, mert úgy érezzük tettünk magunkért, átmenetileg a nehézség is enyhül, és dejó. Holott semmi nem történt. Sőt. Pazaroltunk a másik és a magunk idejét is, ha értelmezni próbáljuk a tanácsot, ha fenntartjuk magunknak a döntést, hogy akkor majd követjük-e. Hmm. Ne kérj olyantól tanácsot, akit nem követsz automatikusan, BÁRMIT is mondd vagy tesz vagy javasol!
Egyrészt.
Másrészt ha pedig valaki Hozzád fordul, ha Érzed, ha Látod, ha Tudod, ha Mély Nyugalomból érkező csendes szavak az ajkaidon Számára maguktól formálódnak, akkor Engedd az Erőt, és Utasíts, racionálisan az üzenetet “fogyaszthatóra” finomítani ilyen helyzetben a másik meglopása, hanem Utasítani Helyes, mert magát senki nem látja, tehát a saját megoldását senki nem érti, tehát külső utasításnak engedelmeskedve lehet a pillanatnyi elakadásból leghatékonyabban továbblépni. Hmm. Alkalmatlan ez az elakadás szó. Hiszen minden pillanat, minden helyzet tartalmaz új elemeket, tehát kihívásokat. A másik ember pedig útjelző. Kihez fordulsz? Fordulsz-e? Egy vagy sok helyre? Nem kötelező, hiszen a belső szenvedés inverz iránytűként szintén hatékony. Csak sokkal fájdalmasabb. Minél inkább szenvedek, annál inkább merek fordulni, magam megnyitni, kérni, követni, mert annál kevésbé gondolom, hogy tudom, hogy tudhatom. Minél több helyre fordulok annál nagyobb a belső káosz, tehát a szenvedés nő, nem csökken, míg végül egy Utasítás marad.
–
Abban az időben egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte, és így kérlelte: „Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!” Jézusnak megesett rajta a szíve. Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: „Akarom! Tisztulj meg” Erre rögtön elmúlt a leprája, és megtisztult. Jézus szigorúan ráparancsolt, és mindjárt elküldte ezekkel a szavakkal: „Vigyázz, ne szólj erről senkinek egy szót sem, hanem menj, mutasd meg magadat a papnak, és tisztulásodért mutasd be a Mózes rendelte áldozatot, bizonyságul nekik”. Ám az, alighogy elment, mindenfelé hirdetni és híresztelni kezdte a dolgot. Emiatt Jézus nem mehetett többé nyilvánosan a városba, inkább kint, elhagyatott helyeken tartózkodott. Mégis mindenünnen özönlöttek hozzá az emberek.
Mk 1,40-45
Öröm, ha megosztod!
