Az emberek felismernek. Ez van. Téged is, engem is, mindenkit. Jobban látszunk kívülről. Igazabban. Mások ez alapján felismernek tehát, és ez Nagyon fontos. Hogy NEM az vagyok, akinek magamat hiszem, hanem ahogy, amiként a más emberek felismernek. Konkrétabban: amit tőlem mások Akarnak. Az vagyok. Azt kell tudjam adni, abban fejlődni, amit más emberek tőlem Akarnak. Mindegy mit képzelek magamról. Az emberek ismernek fel, Férfit a Közösség, Nőt a Férfi. ADD, amit Akarnak Tőled. Amit a Közösség Akar, amit a Férfi Akar. Muszáj. Kövesd! És ne felejtsd őszintén vállalni, ami ehhez, tehát a Te adnitudásodhoz, tehát a Te egyensúlyodhoz és jóllétedhez kell. Mert elfogysz különben. Aki korlátlanul Ad elfogy, csak az Isten tud korlátlanul adni, KÉRJ is tehát. Őszintén, Egyenesen, Határozottan. Mert ezt is muszáj.
–
Jézus és apostolai egyszer áthajóztak a Genezáreti-tó túlsó partjára, és ott kikötöttek. Amint kiszálltak a bárkából, az emberek rögtön fölismerték Jézust. Bejárták az egész környéket, s a betegeket hordágyon odavitték, ahol a hír szerint Jézus tartózkodott. Amerre csak járt, a falvakban, a városokban és a tanyákon, kitették a betegeket a terekre, és kérték, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Aki csak megérintette, meggyógyult.
Mk 6,53-56
Öröm, ha megosztod!
