NE akarj reakciót. Van, hogy nincs. Sőt. Olyan is van, hogy távolság van épp. Nem feltétlen távolodik olyankor, pontosabban igen, de nem feltétlen Tőled, hanem gyakran a világtól. Minden Férfinak van egy magányos szigete, a lelke legmélyén, a kékszakállú várának legfelső szobái, ahova bár neki magának sem feltétlen jó, de el kell vonuljon olykor. Maga miatt. A Dolga miatt. Perspektíva és új erő miatt, a főnix útján a szenvedésbe bele és le és át, hogy aztán megfiatalodva térjen onnan egy újabb korszakra vissza. Engedd. Legnagyobb hiba nem engedni, mert mindenképp mennie kell, ha nem engeded most, akkor kicsit később fog, közvetlen azután, hogy Téged levágott előbb. Mert mennie kell. És aki nem engedi, akadály. Fontos ez nagyon. Hogy Férfi csakis az maradhat, aki hajlandó a halállal időről időre szembenézni. Mert így kapcsolódik az erejéhez, így fiatalodik meg. Alkalomról, alkalomra, a téli álom után tavasszal mindenképp, hogy lemegy oda, a lelke legmélyére egy hatalmas fákjával, bevilágít, aztán kardjával a falat megkocogtatja, erő sem nagyon kell hozzá, pontosan tudja, ismeri, érzi a gyenge pontokat, be is dől egy kisebb rész azonnal, életveszély, igen, félig maga alá is temeti, de nincsen más út, le kell az odvas résszel ilyen módon számolnia, évről évre, mert nagyot, magamat, Várat csakis sziklára építhetek, fel kell tehát MINDEN önbecsapást, minden hazugságot számolni, és aki ezt megteszi, aki ezt túléli jöhet újult erővel fel, szó szerint újult erővel, mert őszintébben, tehát Igazabban, tehát egyel ismét önazonosabban, miután egy rántással rakja aztán az országát maga körül helyre. A Férfi. Tavasszal. Farsang után a nagyböjt. Ez. Akár 40 nap. A husvéti újjászületésig. Engedd!
Sőt.
Jobb ötletem támadt, MOST, az írás által, meg is hirdettem tehát: A FŐNIX ÚTJA néven öt alkalmas tréninget tartok, Férfiaknak. Küldd nyugodtan, akit szeretsz!
Öröm, ha megosztod!
