… soká akartam átadni dolgokat … AKARTAM … és vagy lepattantam másokról vagy erővel mostam el őket … “ne akarja már nekem megmondani” vagy “igen, ő biztos tudja” volt a két tipikus reakció, persze egó szintről, mindkét esetben, ami így azonnal ellenséges érzületet vagy hamis hiedelmet emelt Lélek és Lélek közé … az utóbbi időben […]
… és ez már világos is, egy jó ideje … ahogy az is, hogy ez elég, nem is kell többet … most azt teszem még hozzá, hogy GONDOLKODNOM IS FELESLEGES … friss élmény ehhez, hogy a csütörtöki csoportot próbáltam elnevezni … már tudom, hogy nem kell akarni, mert nem tudom, mármint én nem, mármint JoósIstván nem … hagytam tehát … jött is a sugallat … és én megragadtam, és ettől totálisan kiestem a folyamatból … nehéz ez … amikor azthiszem megvan, mikor úgy érzem, már közel vagyok … nehéz nem belekontárkodni, hanem HAGYNI megszületni … még mindig nehéz, holott napi szinten LÁTOM, hogy az én erőlködésem az egyetlen akadály … hogy a TERET idejekorán kitöltöm, mert azt hiszem, innen már átvehetem, “köszi Istenem, tovább már magam is tudom”, holott nem … SEMMIT tudok … nagyondurva … a legkisebb részleteket SEM tudom önerőből beilleszteni … NEM megy … torz lesz, ami csak belőlem, az akarásomból, az erőlködésemből fakad … míg másrészt folyamatosan csodák ÉRkeznek, amikor nem hiszem, hogy tudom … amint feladom, amint elengedem … azonnal … amint játékosba visszaváltok … fontos tapasztalatom ez, hogy
A TERET GONDOLATOKKAL SEM SZABAD KITÖLTSEM … sőt, kérdésekkel sem. Continue Reading
A válság értem van, oka bennem, és így a megoldása is – változás azonnal érkezik, amint elengedem az önbecsapást, amint szembenézek az Igazsággal. Részletes kivonat alább… – – – TARTALOM: 02:14 – Az vagyok-e, aminek képzelem magam? Mi és miért a fájdalom? … egészséges, szép, érett, kívánatos almának hittem magam… a világ belémharapott… „igazságtalanság”, szenvedés, hosszú, […]
… amit utálok, amit szégyellek … magamban … amit nehéz megmutassak … AZ … hogy NEM csak fény vagyok … hanem árnyék is … föld IS … por IS … sár IS … “rossz” IS … hogy időnként támadnak bennem gátlástalan, brutálisan önző, sőt, erkölcstelen vágyak … IS … fontos ez … ennek elfogadása … […]
… ellenkezőleg … nekem az működik, ha merem nem szeretni magam … belenézni ebbe … mert akkor mélyebbre zuhanok, és a legalsó ponton belehalok picit, azaz racionális agyam és ítéleteim a szenvedés kiüti, összeomlok, átbillenek a feladásba, a semmibe, amikor nem foglalkozom vele, nincs több energiám rá, már NEM akarom megoldani … és EKKOR hirtelen helyreáll a Rend … mindig … Continue Reading
… a vágyam … ennyi A vágyam … Társ … egyszerű férfi vagyok … : ) … SZÉP, aki engem vonz, aki magát vállalni meri, azzal arányban, amennyire nem fél, tőlem-magától, amennyire elhiszi, tudja, hogy szép és jó, mert ember, mert egyedi, mert elég, amennyire kétsége sincs ebben, amennyire nem foglalkozik az egésszel, amennyire ÉL, amennyire tetszeni sem erőlködik tehát … OKOS, aki Continue Reading
… sokakat látok, akik mintha megoldották volna az életet, szóban legalábbis … nagy igazságokat hangoztatnak, miközben képet, arcot, egyedi színt, sőt, „már” nemet sem mutatnak … a Nagy Egységben akarnak azonnal feloldódni, a Forráshoz vissza, keseregnek, de közben NEM értik, hogy ehhez közeledni, Lépni, kapcsolódni épp csakis az egyediség vállalásával és ajándékozásával lehet … a “bennünk élő férfi és nő” felfedezése fontos, de csak állomás … csapda is … Continue Reading
… sokat voltam szerelmes, könnyen voltam szerelmes, védtelen voltam a szerelemmel szemben … ahogy az érzékenységem nőtt szinte állandóan szerelmes voltam, mert LÁTTAM a szépet, és VONZOTT, és közeledni AKARTAM hozzá … automatizmus indult ilyenkor, amit soká nem vettem észre … kibillenés, türelmetlenség, egyensúlyvesztés … már nem is én voltam, csak az ösztön, a vágy, az állat … birtoklási vágy és AKARÁS … nomeg félelem, gyakran rettegés … Continue Reading
… igen, tudom, hogy ez kemény, és mégis, így tapasztalom … hogy egyrészről MIND eltérők vagyunk, egyedi csodák, saját, egyéni tehetségekkel, és másrészt, éppen ezért nagyon SPECIÁLISAK is … tehát összetett feladatokra már kapcsolódnunk KELL egymással … egymást kiegészíteni … és ennek során a tehetségeink, tehát funkcióink egyre nagyobb halmazokba rendeződnek, mely halmazok egymást újra […]
… ki, el … KELL … igazán csak így, csak azóta változom, amióta KI is mondok … előtte magammal beszélgettem, olvastam, okosnak képzeltem magam … aztán nyolc éve egyszer elkezdtem KI is mondani … nagyképűen, de név és arc nélkül, egy netes társkereső fórumán … kíméletlen tükröt kaptam, név és arc nélkül … az okoskodásommal szembesítettek, az esendőségeimet viszont elfogadták … épp fordítva, mint vártam … kinevették, amire büszke voltam, és azért szerettek, amit szégyelltem magamban … máig nem tudom kik voltak – máig hálás vagyok … mert visszafordíthatatlan folyamat indult ezzel be … a KImondás a PIROS pirula … az önfelvállalást aki egyszer elkezdi, bármilyen piciben, az többé nem éri be kevesebbel.
A KImondás NEM visszazárható.
… magától működik, görög tovább, azóta is … az ELSŐ repedéssel eldőlt … a kristályfal megrepedt … és egyrészt magától reped azóta is, tovább, hiszen kristály, azaz nem javítható … másrészt friss levegő árad be a repedéseken, egyre több, azóta is, ami nekem JÓ, így egyre lelkesebben repesztem tovább … az önfelvállalás hulláma, szép fokozatosan terjedt … vadidegenekkel kezdtem, név és arc nélkül … aztán bölcs nők jöttek, aztán új barátok, aztán az egész világ, aztán régi barátok, aztán távolabbi ismerősök … és csak végül a család, a sor legvégén … fontos ez, hogy IDŐ, hogy folyamatosan növekszem, hogy a következő lépéshez mindig az előzőből kapok erőt … a fa egyben nem volt kidönthető, viszont minden csapással erősödöm, azóta is …
Ráadásul a KImondás iránytű is.