A KImondás NEM visszazárható.

… magától működik, görög tovább, azóta is … az ELSŐ repedéssel eldőlt … a kristályfal megrepedt … és egyrészt magától reped azóta is, tovább, hiszen kristály, azaz nem javítható … másrészt friss levegő árad be a repedéseken, egyre több, azóta is, ami nekem JÓ, így egyre lelkesebben repesztem tovább … az önfelvállalás hulláma, szép fokozatosan terjedt … vadidegenekkel kezdtem, név és arc nélkül … aztán bölcs nők jöttek, aztán új barátok, aztán az egész világ, aztán régi barátok, aztán távolabbi ismerősök … és csak végül a család, a sor legvégén … fontos ez, hogy IDŐ, hogy folyamatosan növekszem, hogy a következő lépéshez mindig az előzőből kapok erőt … a fa egyben nem volt kidönthető, viszont minden csapással erősödöm, azóta is …

Ráadásul a KImondás iránytű is.

Ugyanis SOKKAL jobban érzem valamiről, hogy igaz vagy sem, amikor ki is mondom … fejben, racionálisan forgatva mindenre tudok érvet és ellenérvet, de amikor KImondom, akkor egyértelmű ÉRZETEM van … előfordul, hogy a mondat felénél elhallgatok … mert már tudom, mert már érzem, hogy nem, hogy mégsem, hogy nem úgy van … megtanultam azonosítani az érzetet, magamban, csendes, nyugodt, erős … nyugalmam van benne érzésnek hívom … és azt tapasztalom, hogy 100%ban beigazolódik, amiről azt érzem, hogy nyugalmam van benne, és sosem, amiben nincs … belső iránytű … belső Mester … és már nem vakon repülök, amióta megtanultam hallgatni rá … így egyre magabiztosabb is vagyok … hogy Vagyok … hogy mi az: Én Vagyok.

A KImondás felelősség is.

Eleinte vagdalkoztam az “igazsággal” … azt hittem, hogy akkor vagyok jó, ha mindenkinek a fejéhez vágom, kíméletlenül … sok fájdalomból tanultam azóta, hogy ez a fajta „szabadság” csak szabadosság, csak öntörvényűség, csak kirobbanás, csak kontrollvesztés, csak önzés … hogy a szeretet az első … hogy a KImondás, a SZÓ metszően éles kés, amivel operálni, de ölni is lehet … mindent KI KELL mondani, EZ fontos, igen, de az is fontos, hogy bármit bárhol KImondani NEM felelős … szeretet az első … lépést szőnyegmozgatással segíteni, fényt az ablakba kitenni MÁS, mint szőnyeget kirántani, nádtetőre lángot dobni … tapasztalatom, hogy a nyugalmam van benne iránytű ebben is fontos, hogy mit hol mondok ki … felelősen, figyelemmel, tisztelettel, alázattal … mindennek VAN helye, igen, de mindennek megvan a maga Helye.

A figyelem A legfontosabb szolgálat.

Három éve állok rendelkezésre, és napi tapasztalatom, hogy általában önmagában elég … a figyelem … FÉNY egy sötét világban … mert ANNYIRA akarunk egymástól, ANNYIRA érdekek mentén kapcsolódunk, hogy ritka kinccsé vált a figyelem … az ember, aki nem akar tőlem semmit … aki csak meghallgat, elfogad, figyel … aki ezzel alkalmat, sőt biztonságot ad, hogy én befelé figyeljek … hogy bevilágítsak … mert jelen van, ítélet nélkül, társ és támasz, ebben … válságban az emberi kapcsolataink, amióta meg AKARJUK őket őrizni, amióta félünk önfelvállalással kockáztatni … így egyre súlyosabb lelki kősziklákat dédelgetünk … időszerű, hogy újra legyen TÉR … LE tenni, KI mondani, ERŐT gyűjteni … és ezt IGENIS megadhatjuk egymásnak … tegyük hát … FIGYELJÜNK EGYMÁSRA … csakúgy, érdek és ítélet nélkül … a csoda pedig csak jutalom … mert ha VALÓBAN figyelek … tehát amint SEGÍTENI SEM AKAROK … amint valóban elfogadok … az NEKEM ÓRIÁSI BOLDOGSÁG.

… olyannyira, hogy számomra legjobb önterápia is … a MÁSOKRA figyelés. … : )