… amikor elfogadom a halált, a tényt, hogy elkerülhetetlen, AKKOR kezdek élni … mint a háborúban … aki elfogadja, hogy meghal, aki feladja, hogy túlélheti a csatát, az többé nem az életét védi, hanem épp “halált megvető bátorsággal” veti magát a Harcba … és gyakran mégsem hal meg, minden valószínűség ellenére, és “emberfelettit” teljesít, és nagy hősként ünneplik … őt, aki pedig csak feladta … mert döntött … és a félelmet adta fel, nem a harcot … aki nem akarja megóvni, tehát feladja életét, elnyeri azt … állandó döntésben vagyunk … félek, vagy bízom … mint a repülés … CSAK az repülhet, aki elhiszi, hogy lehet ÉS kiteszi magát a zuhanás, a viharok és a ragadozómadarak kockázatának ÉS megteszi a maga erőfeszítését annak ellenére, hogy tudja, hogy a gravitáció, a szél és a sas sokkal hatalmasabb … az élet a halálon túl Van … a halál témáján túl … ahol minden akarás, minden félelem eltűnik … csak a Játék marad, tehát a spontán, erőlködés nélküli Időszerűség … az Irány, a Hit, a Remény … Az Akarat … belesimulás, odaadás, szolgálat … Dicsőség és Hála … aminek meghalok, annak Ura vagyok, CSAK annak Vagyok ura, aminek meghalok.
Élet a halálon túl. Van.
A Halál tulajdonképpen Kapu, ráadásul Háromszorosan is.
