… sokakat látok, akik mintha megoldották volna az életet, szóban legalábbis … nagy igazságokat hangoztatnak, miközben képet, arcot, egyedi színt, sőt, „már” nemet sem mutatnak … a Nagy Egységben akarnak azonnal feloldódni, a Forráshoz vissza, keseregnek, de közben NEM értik, hogy ehhez közeledni, Lépni, kapcsolódni épp csakis az egyediség vállalásával és ajándékozásával lehet … a “bennünk élő férfi és nő” felfedezése fontos, de csak állomás … csapda is … mintha kétneműek lennének, úgy tesznek sokan, úgy akarnak haladni az életben, a “teljességet belül elérni” … holott CSUDÁKAT … nekem például most FÉRFI a feladat … és bár van, igen, érzékeny része a lelkemnek, amit persze, akár animának is hívhatok, de ettől még tény, hogy én csakis FÉRFIAS, tehát Alkotó, Kiáradó, Teret és Meleget és Fényt megosztó módon haladhatok – amint a nő is NŐKÉNT, tehát Türelmes, Bölcs, Befogadó, Erős, Életadó módon … fontos ez … hogy a jóga, az elmélet és a “két lélekrész megbékítése” önmagában NEM megoldás … nagyszerű a nyugalom benn, de aztán LÉPNI is KELL … KINN … cselekedni, ÉLNI, kapcsolódni … funkciónk szerint … Férfi és Nő NEM csereszabatos.
Az élet igenis TÁNC, amit bár lehet egyedül, de többnyire párban szeretnénk.
… viszont NEM lehet párban táncolni valamilyen rendszer nélkül, ha az egyik nem vezet … lehetetlen … és vegyük azt is észre, hogy a táncnak nem két, de három résztvevője van … a TÁNC alapja ugyanis a ZENE … Benne állunk … a Istennel táncolunk. Mind. Férfiak és Nők … és persze, nevezheted Sorsnak, vagy akár Véletlennek is … mindEGY … a szerepek a lényeg, hogy a Férfi és a Női szerep eltérő … a Férfit a Zene vezeti és a Nő segíti, a Nőt a Férfi vezeti és a Zene segíti … EZ van. Én EZT látom, tapasztalom, élem, napról napra … ezt próbálom itt is elmondani, egyre újabb képekkel … továbbá azt, hogy UGYANEZ a tény a pártalálás alapja is … “minden párkeresés kénytelen túlmutatni önmagán” … igen, épp így, Katalin … MAGAM miatt fürkészem a Zenét, MAGAM miatt gyakorlom a táncot, MAGAM miatt rendelem magam alá, vagyok követésben, tanulok, akitől csak tudok … ezért nincs értelme párt keresni sem … hanem táncot tanulni van értelme, gyakorolni … mert végül RAJTAM múlik, azon, hogy ÉN mennyire tudok, merek táncolni, magam mutatni, átadni, követni …
A Férfit a Zene vezeti és a Nő segíti, a Nőt a Férfi vezeti és a Zene segíti.
Férfiként, hogy táncolni tudjak, figyelnem KELL a Zenét, Istent, a Mindenség akaratát, Rendjét … az Ügyet tehát, az időszerű személyes feladatot benne … hallgatni, ráérezni, követni … követni KELL a Zenét, a megérzéseimet … MERNEM kell Bízni, feltétel nélkül, odaadóan, kapcsolódni … és ráérezve immár a következő ütemet is valószínűsíteni … tehát MERNI megindítani a Lépést, mielőtt hallanám … mert csak ÍGY léphetek a Zenével összhangban, hogy picivel a hang felzendülése ELŐTT már megindítom a lépést … tehát, igen, BIZONYTALANBA kell lépjek .. mindig … le van maradva, aki nem bizonytalanba lép … a zenét hallom, érzem, a már elhangzott ütemekből valószínűsítem a következőt, de az SOHA nem biztos … mernem KELL kockáztatni, minden pillanatban … és NEM feladni és megsértődni, ha elvétem, ha orrabukom, hanem alázattal elfogadni, hogy ÉN nem figyeltem eléggé … hiszen orra is MAGAM miatt bukom, időnként … mert orra KELL bukjon, aki nem a Zenét, hanem a saját ábrándjait követi … aki tehát magát a Forrással, a Zeneszerzővel összetéveszti.
AKI ORRABUKIK, AZ MAGA NEM FIGYELT.
Nőkre ugyanez igaz … ha egy Nőt nem kapnak el, akkor nem figyelt eléggé … én ezt látom … nem Társ a Férfi, vagy nem volt elég a felkészülés … a férfi ugyanis vagy TUD táncolni, vagy NEM … ez a két eset van … mármint mindenképp tud, de vagy VAN már tapasztalata róla, arról, hogy ő TUD, hogy a Zene Igaz, hogy JÓ rá figyelni, amitől már MER táncolni, és egyre jobban MER – vagy még nincs ilyen tapasztalata, tehát fél … amikor tehát egy férfi NEM kap el egy Nőt, akkor két eset lehetséges … vagy NEM TUDTA még, hogy el kéne kapjon, hogy mi is ez – vagy NEM AKART elkapni … az utóbbi esetben nincs kérdés, NEM vele van dolgom – az előbbi esetben pedig szabadon DÖNT a Nő, hogy segít-e a fiúnak Férfivá születni, tehát a Táncot, tehát Önmagát, tehát a Zenét, tehát a Világ Rendjét, tehát Istent, tehát a Bizalmat felfedezni vagy sem … szabad panaszkodni, de a valóság nagyon egyszerű … NINCS kész Férfi – és a Nő DÖNT … hogy kinek segít Táncolni … felnőni.
… amihez azonban TÁNCOLNI kell …
Próbálni, kockázatot vállalni, DŐLNI … mert CSAK így derül ki … Így derül ki, hogy harmónia és csoda az eredmény vagy bukás … és bukás esetén így látszik világosan, hogy gyakorlott táncos, aki el sem akart kapni, csak szórakozik, amit a Nő nem vett észre, mely esetben a NŐ nem volt a tánc elején elég figyelmes, mert csak a maga vágyait akarta a férfiben látni – vagy esetlen kezdő … akinek lehet segíteni, akinek érdemes táncórákat adni … KÖVETÉS, DŐLÉS, ODAADÁS az út … Férfi és Nő számára is … DE másként … Férfiként egy Ügy része vagyok, szolgálok, tehetségem, tehát funkcióm szerint meghatározott helyen, magunkat, a családot a nagyobban gazdagítva – míg a Nő alkotása egy Férfi … segít, támaszt, erősít, képez a táncban, folyamatosan …. a Nő VÉRÉBEN a Tánc, ÉL Benne, a Bölcsesség, az Erő … ezzel szolgál … NEM a Férfit, hanem a Férfin keresztül … a Zenét … követés a kiteljesedés kulcsa … a Férfi Ügyet KELL válasszon, és Nőt beengedjen – a Nő Férfit KELL válasszon, és Ügyet beengedjen … másképp nem lehetünk boldogok.
… CSAK követés, tehát szolgálat, tehát, igen, Szeretet által kapcsolódhatunk a Zenéhez ÉS Egymáshoz is. : )
Öröm, ha megosztod!
