A fény árnyéka félelem, a szeretet árnyéka agresszió – az agresszió végül soha semmikor nem más vagy több, mint pusztán félelem “csak”.
Elképesztően fontos ez.
Látod a képen a kardot? Valósnak tűnik, de igazából árnyék csak. A szeretet árnyéka. Jézus megy azzal, amit a világ akar Tőle, még most is, hogy az életéről van szó – a félelem (emberi természet, esendőség, Péter) hiába próbálja visszatartani, Ő diadalmaskodik.
A példa LÉNYEGE ez, “ennyi” a feladat.
Nem hiába mondogatja: “Ne féljetek!” – vicc, hogy máig mennyit rettegek… Holott VAN Út. Jézus megmutatta, hogy Van Út, és igazából bátorság is van, tudom ezt magamról, nem a világtól félek, hanem csak türelmetlenkedem, megúszni próbálok, gyorsítani akarok, holnap helyett holnaputánba lépni, azonnal.
Nem lehet.
A világ jön és AKAR, áldozatot AKAR, itt és most, MA, és boldog az lesz, aki megadja, amit kérnek, vágynak, követelnek tőle. A világ, a közösség, a férfi, az ügyfelek. Erről van ugyanis szó… A boldogság MUNKA, aminek lényege magam folyamatosan legyőzni, hogy ne a gyáva utat járjam.
A nehézség, hogy a környezet IS visszatart.
A környezet (emberi természet, esendőség, Péter) legjobb szándékkal tart vissza – a környezet legjobb szándékkal tart vissza, MERT tudatlan. Péter szereti Jézust. De nem érti. Ahogy az anyukád is szeret Téged, és a barátod is, és a párod is, DE ez nem feltétlen jelenti, hogy eléggé ért is.
Meg kell találni a közösséget, ami előremozdulni segít.
Minden embernek meg KELL a közösséget találnia, ami előre segít mozdulni, VAGY egyedül kell indulni. Ahogy Jézus is tette. Kapcsolat a jutalom, mert kapcsolat a mód, mert nincsen másképp élet, mint kapcsolatban. Közösségben mész, vagy egyedül, DE ha valóban mész, mindenképp kapcsolatban állsz, a nagyobbal és kisebbekkel is. A Rend, Mindenség, Isten Veled van, ha mozdulsz – és emberek is kapcsolódni fognak Hozzád, abban a pillanatban, ahogy VALÓBAN, tehát beszéd helyett tettekkel elindultál.
Egyedül soha senki nincsen, aki halad, a magány a halogatók jussa csak… Aki magányos: halogat.
*
Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve. Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát és megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A názáreti Jézust.” Jézus erre így szólt: „Én vagyok”. Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Mikor azt mondta nekik: „Én vagyok”, meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: „Kit kerestek?” Azok ezt válaszolták: „A Názáreti Jézust.” Erre Jézus így szólt: „Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket!” Így beteljesedett, amit korábban megmondott: „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.” Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a főpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?”
Jn. 18,1
Öröm, ha megosztod!
